Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
Bevezetés
20 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban Bevezetés közvetíti, mint hivatalos álláspontot. Annak elfogadása kötelező érvényű a mozgalomban, a párt tagjainak körében. Jelentőségéhez képest fenti aspektussal kevés elemzésben találkozhatunk kiemelten, holott a kései pártállam ideológiai életének hanyatlása lehet az egyik legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a válságban lévő rendszer olyan érték eket fogadott be, amelyek az ideológiai alapzatot, a rendszer alapkövét voltak képesek megkérdőjelezni (a reformizmus átbillent revizionizmus ba). A rendszerváltás előzményeként a kommunista vezetés részéről a kapi talista tömbhöz financiális eszközökért, hitelért, kölcsönért való folyamodás a ’70-es évek második felére, a ’70-es–’80-as évek fordulójára irányítja a figyelmet. A rendszer lényegi működését érintő beavatkozásokra viszont nem került sor 1987-ig, a válságot Kádár János nyilvánosan nem vállal ta fel. 1987-től azonban olyan folyamatok bontakoztak ki, amelyek a rend szerválság leküzdésének kiútkeresési szándék ára engedtek következtetni. Az előkészületek nem nyilvánosan már az 19 80-as évek elejétől zajlottak. „Ameddig Kádár diktált, addig az IMF-fel együttműködni nem lehetett” – olvashatjuk a Németh Miklósról készült Mert ez az ország érdeke alcímű rendhagyó portrékötetben tőle. 3 A ’80-as évek derekán elinduló és a nyilvánosságban is megjelenő motívum a gazdasági reform volt. Egyszerre teremtett a ’68-as új gazdasági mechanizmusnak mítoszt és jelentkezett a korszakra igazított megoldási kísérletként. A mítosznak kezdetben hangtalan követelménye a gazdasá gihoz kapcsolódó politikai reform igénye volt. A válsághelyzet kezelését reformpolitika keret ébe ágyazta a vezetés. A tulajdonviszonyok kérdés e − akár a külföldi magántulajdon lehetőségének megteremtése − alapozta meg a kapitalista rendszer rel való kapcsolatok nyilvánosan is vállalt létre jöttét, ami viszont előidézett egy csapdahelyzetet: a politikai reform ok szük ségszerű megvalósítását . A vezetés ebben a helyzetben jutott el a politikai változtatások késleltetésé nek – ütemezésének – stratégiájához, amihez kezdetben még komoly kapacitásokkal, eszközökkel rendelkezett. 1987-ben a lényegében ideológiai értelemben idegen érték ek befo gadása már a vezetés hivatalos és nyilvános retorikájában is megjelent, persze mindez a reformpolitika narratívájában fogalmazódott meg. 1988-ban az addigi (kádári) berendezkedésen komoly beavatkozásokat 3 Oplatka András: Németh Miklós. „Mert ez az ország érdeke”. Budapest, Helikon, 2014. 122.
