Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - A csillag leáldozóban
193 A csillag leáldozóban hangoztatták. Egyértelműen megállapították, csakúgy, mint a Pártpolitikai Bizottságban is, hogy a demokratikus centralizmus elvét nem tarthatják fenn többé. Ezen kívül úgy értékelték , hogy a párt viselkedése figyelmen kívül hagyja azt, hogy már a választásokra való felkészülés időszakában vannak. Egy, a párt történetével kapcsolatban tett éles és kritikus megállapításnak külön érdekessége, hogy Berecz János jelenlét ében fogalmazódott meg: „A párt önmaga átértékelését meghatározó módon hátráltatja, hogy az MSZMP jelentős mértékben az 1956-os események elmúlt évtizedekben kialakult értékelésén épült fel.”422 A bizottság arculatformáló hatású kezdeményezések megvalósítására tett javaslatot. Ezek között első helyen szerepelt Nagy Imre és mártírtársai újratemetése megemlítése nélkül a következő: „A következő hetekben – a kormány szervezeti megbékélési felhívásának megjelenéséig – az MSZMP dolgozza ki a megbékélést segítő feladattervét. Ennek része lehet: nyilatkozat közzététele a múlt hibáitól való elhatárolódásról [...].” 423 A kormány igyekezett minél inkább a politikai átalakulásnak abba az irányába haladni, ahol a párttól mindinkább függetlenedő, önálló politikai centrummá válhatott. A Nagy Imre rehabilitációjában igazságügyi minisz terként fontos szerepet játszó Kulcsár Kálmán az alábbiakban foglalta össze az intézkedéseiket: „A kormány kezdeményezte Nagy Imre és vádlotttársai ügyében a törvényességi óvás benyújtását, az 1956. évi eseményekkel kapcsolatban lefolytatott, majd egyes nagy koncepciós perekben, illetőleg az 1945 és 1963 közötti törvénytelen perekben elítéltek ügyeinek törvényességi felülvizsgálatát, a megalapozatlan ítéletek törvénnyel való semmissé tételének céljával.” 424 A törvényességi óvást, amit a legfelsőbb ügyész emelhetett, az 1951-ben elfogadott polgári perrendtartás vezette be, megteremtve ezzel a jogerősen elbírált ügyek felülbírálhatóságának lehetőségét. Ilyen esetekben az ítélet és a hatályban lévő törvények összeférhetetlenségét, valamint a tényállás és az ítéletre vonatkozóan abból levont következtetések tarthatatlanságát kellett bizonyítani. Az óvás tehát nem jelentett perújrafelvételt, vagyis nem tette szükségessé a bírósági szakasz előtti anyagok vizsgálatát, új 422 Uo. 423 Uo. 424 Kulcsár i. m. 1994, 136.
