Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - Kommunisták útján
172 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 3. 1956, többpártrendszer, szocializmus anyagokat politikai értelemben véleményezte a párttestület, amelyet azt követően az állami vonalon kellett azonban megvalósítani, érvényre juttatni. Hatásirány, működési gyakorlat tekintetében a pártállami gyakorlat megfordulásának tendenciáját figyelhetj ük meg. 369 A bizottság normatív döntést formálisan nem hozott, azonban a döntés-előkészítés fázisában lehetővé vált, hogy a politikai vezetés néhány tagja meghatározza az ország sorsát befolyásoló kérdésekre adandó válaszokat. Lényegét tekintve mindez nem tér el a bolsevik típusú párt működési alapelvétől, 370 amiben sokszor kis létszámú operatív vagy végre hajtó testületek játszottak meghatározó szerepet. Ezt a magas szintű és kis létszámú párttestületet a gyakorlatban csak a saját belátása korlátozta, döntési lehetősége bizonyos értelemben korlátlan volt. Ennek szemléletes megnyilvánulása az a szervezeti-működési sajátosság, hogy az NJKB saját maga döntött működésének feltételeiről, munkarendjéről. Tagjai saját személyükben vehettek részt az üléseken, amelyek titkosak voltak. Az ellenőrzés, a kontroll a KB részéről lényegében meg sem valósulhatott (az NJKB tájékoztatót, rövid közleményt küld ött csak, esetenként csak magáról az ülés tényéről). A feladatmeghatározás körülményeire a későbbiekben még visszatérünk. Az 1988. november 22-i KB-határozat kimondta a párt- és az állami testületek működése párhuzamosságainak felszámolását is. A pártállam sajátossága volt, hogy a különböző szerveknek párt és állami vonalon is létezett megfelelője. Az NJKB esetében elgondolkodtató körülmény, hogy Grósz Károly még miniszterelnök-főtitkárként, több azonos eredőjű intézke dése mellett, szintén 1988 őszén terjesztette elő kormányfői minőségében a Minisztertanács Honvédelmi Bizottsága és titkársága megszüntetését. 369 Uo. 351. 370 A felső szervek határozatai kötelezőek az alsó szintű szervekre és a párt valamennyi tagjára; a választott vezetők a felettes szint testületeinek is felelősséggel tartoznak, azok beszámoltathatják, ellenőrizhetik; a testületekben többségi szavazással hozott döntések képviselete és végrehajtása a kisebbségben maradtak számára is kötelező; a kisebbségi álláspontot képviselők nem ismertethetik meg álláspontjukat a tagsággal, más pártszervezetekkel (frakciózás). Minden alsóbb szerv és a tagság, az egyes tag a felsőbb utasítás kritikátlan végrehajtására „kényszerül”. Lásd: Vonyó József: Egy monolit rendszer árnyalatai. Tanulmányok Magyarország 1945 utáni történetéről. Pécs, Kronosz, 2012. 16–42., illetve vö.: Segédkönyv... [1989]
