Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
1956, TÖBBPÁRTRENDSZER, SZOCIALIZMUS - Legitimációs kényszerek
164 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 3. 1956, többpártrendszer, szocializmus a legfontosabb szempontja az volt, hogy az MSZMP energiáit ne hagyja egy szakadási küzdelemben felemésztődni. Szinte biztos, hogy a pártegység fenntartásában ekkor már csak taktikai, nem ideológiai megfontol ások játszottak szerepet. Ennek az egységnek a megtartása – a népfelkelés bejelentés után is – az egymással konkuráló vezetők közös érdeke volt. Pozsgayé és Nyersé éppen úgy, mint Grósz Károlyé . Leginkább Pozsgay Imrétől várták Nyers Rezső mellett, hogy váljon ki, vagy szakítsa szét az MSZMP-t a reformista-demokratikus és a konzer vatív-diktatórikus351 baloldalra. 1989 tavaszán fokozott volt a várakozás ezzel kapcsolatban a kecskeméti Reformműhely elnevezésű rendezvényen, de a reformszárny önálló párttá alakulása elmaradt. Pozsgay elismerve, hogy mások mellett ő sem vállalta a szakítást, később elmondta, hogy: „Elég sokáig élt bennem és talán másokban is, hogy az alapjaiban ugyan megrendült, de szerkezeti elveiben meg nem változott, centralizált pártban előbb talán a csúcsokon kellene elvégezni az átalakulást, és akkor a párt többsége a reformerők számára viszonylag könnyen megnyerhető lenne, s így óriási erős szervezet áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a most már reform irányultságú párt a többpártrendszerben küzdőképes erő maradjon.”352 Pozsgay azt is elismerte, hogy a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások idejére egyértelművé vált, hogy a koncepciója nem működött , mivel a párton belüli mozgalmat nem lehetett az általa helyesnek vélt irányba terelni. A reformköri mozgalom nem várt és nehezen kezelhető, a vezetés számára kellemetlen belső politikai nyomást fejtett ki. 353 Grósz Károly a reformkörök mozgalmát később , mint egy párt létreho zását értelmezte a pártban. Kezdetben tolerálta – amíg politikai tanácskozási fórum jelleggel működött − azon az alapon, hogy nincs szervezett struktúrája. A politika kérdések megvitatásának alkalmas terepe lehetett volna szerinte, „[...] de összeállt egy vertikális és egy horizontális struktúrává, és ezzel a párt gyakorlatilag már 89 nyarán kettészakadt.”354 Grósz Károly a közte és Pozsgay Imre között fennálló kapcsolatot 1987-ig jónak értékelte, ami 1988−1989 fordulójára változott hátrányára: „A davosi értekezlet után, amikor ő ezzel az ellenforradalom-népfelkelés trükkel előjött, 351 Bíró Zoltán által alkalmazott kategóriák. 352 Egy év után... i. m. 1990, 14. 353 Uo. 354 Bokor i. m. 1995, 46.
