Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Korszak(asz)határ
142 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 2. Pártvonal, kettős hatalom Országgyűlésre, mind pedig a pártra vonatkozó intézkedéseit, lépéssorait sikerült azonosítani, tetten érni. A vezetők személyének és betöltött pozícióinak, erővonalainak felvázolásában eljutottunk addig az állapotig, amiből a sorsdöntő 1989-es év konfliktusai később kibontakoztak. 1989 elejére a kormány politikai pozíciója mind a párt, mind az Országgyűlés viszonyában megváltozott. Az átalakításokkal sikerült „biztonságos” távolságba pozicionálni egymástól a hatalmi intézményeket. Mint ahogy egészséges történelmi fejlődésű országokban általában, úgy a bolsevik kommunista rendszerek válságperiódusaik idején helyezik a fő hangsúlyt a kormány működésére. A válságos helyzet ekkorra már megha tározó tényszerűség volt, de nemcsak a hatalmi vezetés, hanem a társadalom számára is. Németh Miklós a válság megoldásának gigászi léptékű megmérettetésére vállalkozott, amikor elfogadta a miniszterelnöki megbízatást. Szakmailag kevés nála alkalmasabb vezetőt lehetett volna találni az országban. Lényegében a Grósz Károlytól megoldatlanul megöröklött gazdasági válságmenedzselési feladat mellett Németh Miklósnak kormányfőként számolnia kellett a politikai megmérettetésekkel is. A politikai tér következtében sokkal több és komolyabb ügy megoldásában kellett helyt állnia, mint korábban. Németh Miklósnak és a kormánynak arra kellett törekednie, hogy a párttal szemben politikai önállóságát tanúsítson és egyúttal egyedi arculatot is teremtsen.