Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Korszak(asz)határ
138 Hatalomtechnika a pártállam végóráiban 2. Pártvonal, kettős hatalom csökkentésével szűkebbre szabott plenáris Minisztertanács még tovább szűkülhessen. Ez a kabinet a kormányfő mellett a miniszterelnök-helyettesből, a két államminiszterből, továbbá a külügyminiszterből és a belügyminiszterből állt volna, a döntési jogkört ezzel együtt továbbra is a Minisztertanácsnál meghagyva. 292 A kabinet esetleges működtetési variációiban Németh Miklós felvetett egy − abban a helyzetben még − nagyon újszerű és szokatlan elképzelést is: „Később el lehetne jutni oda, ha olyan a téma, hogy jelezzünk valamit a koalíciós jellegből, nem fél a Minisztertanács attól, hogy egy-két alternatív szervezet képviselőjét meghívja.”293 A másik nagyon jelentős szándék volt, hogy a Minisztertanács munkája jusson el pártjával, vagyis az MSZMP-vel szemben is egy új viszonyrendszerbe: „Mindenki tudja – azt hiszem, nem kell végig mondanom, mit akarok –, addig itt nincs semmi, amíg a Központi Bizottság meg nem tárgyalta, engedélyt nem adott [...] Ki kell próbálnunk egy másfajta sorrendet, el kell jutni oda, hogy a Központi Bizottság is egy legyen a vitázó, a véleményt formáló testületek között. Hogy mi legyen ez a téma, ezen is el kell gondolkodni”294 – hangsúlyozta Németh . Maróthy László az ülésen elmondta, hogy mivel a kormány munkájának átszervezésével hosszabb ideje és többször is foglalkozott, érzékeli a jelenlegi karakterisztikus különbséget. Ezt abban jelölte meg, hogy bár korábban is számos jól kiérlelt javaslat volt, nem léptek határozottan. Maróthy szerint másfél éve – 1987 – megnőtt a bátorság, és ezzel együtt üdvözli a Németh Miklós által felvetett elgondolásokat is : „[...] az én felfo gásom szerint – meg olvasmányaimból is ezt láttam – a politikai rendszer centrumában a kormány állt. Nem a megállapítás kedvéért, hanem a helyzet végett is feltétlenül szükségesnek látom: exponálni kell a politikai rendszeren belül a centrum helyét. Megvallom őszintén, hogy most e pillanatban ez a centrum bizonytalan számomra, hiszen maga a politikai 292 „Kialakítottam egy számomra ugyan roppant megterhelő, de hatásos kabinetrendszert, hogy mentesítsem az egyes minisztereket, és megkönnyítsem az üléseket. Kiválogattam a témákat és azokat a kormánytagokat, akikre ezek tartoztak, azokkal minden egyes esetben szűk körben beszéltem meg a tennivalókat, előkészítettem velük a döntéseket, majd ezeket vittük a teljes kormány elé. Itt aztán már rövid úton lehetett a kérdést elintézni.” In: Oplatka i. m. 2014, 40. 293 MNL OL XIX−A−83−a−929 A Minisztertanács 1989. január 19-i ülésének jegyzőkönyve, 10. 294 Uo. 14.
