Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Kormányzópárt
113 Kormányzópárt Grósz háttéranyaga utalást tesz azokra a néhány hónappal korábbi állásfoglalásokra, amelyek a párttörvény kezdeti − tehát csak az egypár tra vonatkozóan tervezett – elgondolásaiban az MSZMP szerepét, jogosultságait igyekeztek részletesen megállapítani. Ezek nem tartalmaztak az MSZMP hatalomból való kiszorítására vagy mozgásterének korlátozására vonatkozó megfogalmazásokat, inkább csak „[...] a párt és az állami szervek közötti viszony egyértelművé tételét célozták”.234 Az MSZMP-re vonatkozó párttörvényben pártszervekre bontottan és tételesen kellett volna rögzíteni a különböző megállapításokat, jog- és hatásköröket. Ez egy bolsevik forradalmi típusú kommunista párt esetében képtelenségnek bizonyult: „nehezen egyeztethető össze a párt mozgalmi jellegével és azzal, hogy alapvetően nem jogi-közhatalmi, hanem változatos és rugalmas politikai eszközöket alkalmaz”.235 Alapvetően fontos az okfejtés folytatása, logika ilag mélyítve a tartalmi vonatkozásokat: „A párt-jogosítványok részletes jogi szabályozása bizonyos értelemben óhatatlanul »államosítaná « a pártot. [...] Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a párt politikai hatalma nem az Országgyűléstől származtatott hatalom – a párt vezető szerepe akkor is érvényesült, amikor az alkotmány szövege erre még nem utalt −, ezért nem lehet a pártot arra szorítani, hogy minden olyan esetben törvénymódosítást kezdeményezzen, ha pl. saját szervezeti struktúráját meg akarja változtatni.” 236 Az MSZMP-ben a frakcióalkotás, frakciózás, vagyis a párt hivatalos álláspontjától eltérő és szervezett belső csoportosulás a legfőbb politikai vétségek kategóriájába tartozott. Mégis foglalkoztatta ez a kérdés a vezetést, egyelőre nem a pártban, hanem az Országgyűlésben működő pártfrakció áttételes vonatkozásában. Ebben a témakörben a háttéranyag arra alapozott, hogy minden olyan országban, ahol politikai pártok léteznek, az adott társadalmi berendezkedéstől függetlenül az adott párt jogai közé tartozik, „hogy a parlamentben tevékenykedő tagjai útján is törekedjék érvényre juttatni politikáját. Erőteljes tévedés áldozata azonban, aki úgy véli: ennek egyetlen módja a párttagok számára a pártfegyelem erejével, netán szankciókat kilátásba helyezve sorra-rendre kötelező érvénnyel 234 MNL OL XIX−A−2−ar 20. d. Minisztertanács Titkársága Háttéranyag „A pártfrakció illetőleg a kommunista képviselők helye és szerepe az Országgyűlésben” c. témához,1988. szeptember 1. 235 Uo. 236 Uo.
