Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban, 1987-1989 - RETÖRKI könyvek 47. (Budapest, 2021)
PÁRTVONAL, KETTŐS HATALOM - Kormányzópárt
111 Kormányzópárt annak elősegítése révén, hogy az állami szervek – az Országgyűléstől a községi tanácsokig – és a társadalmi szervezetek ne csak deklaráltan, hanem ténylegesen is legyenek részesei a hatalomnak, s ne húzódjék semmiféle szakadék egyfelől az Alkotmányban és magasszintű politikai állásfoglalásokban rögzített szerepkörük, másfelől a politikaformálásban játszott súlytalan szerepük, a tényleges politikai gyakorlatban betöltött alárendelt, nem egyszer méltatlan helyzetük között. A párt vezető szerepének teljesen torz felfogása, hogy a politikai élet sakktábláján a párt az egyetlen tiszt, s minden más szervre legjobb esetben a paraszt feladata jut. Egy modern szocialista társadalomképet nem az jellemez, hogy minden érdemi döntés egy centrumban születik, s az összes többi szerv vagy a hozott döntés mechanikus végrehajtására, vagy a politikai állásfoglalásnak állami intézkedések formájában való megjelenítésére van kárhoztatva.” 226 Többek között a fentebb elemzett helyzete okán az Országgyűlés nem tudta betölteni azt a szerepet, amiben a nyílt ütközések színtereként is szolgálhatott volna. Az érdekérvényesítés lehetőségét nem volt képes biztosítani, mivel a közvélemény számára teljesen elrejtett háttérme chanizmusba volt ágyazva. Ez eredményezte többek között azt is, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslatokat egyhangúlag, minden esetben el szokta volt fogadni, továbbá, hogy az ülésszakok – általában négy – pár, vagy egynapos időtartamúak voltak. A háttéranyag, a szocialista parlamen tarizmus kibontakoztatására tett lépésként utalást tesz az 1983-as válasz tójogi reformra, ami bevezette az országos listát és az egyéni választókerületekben a többes jelölést.227 Ennek hatása elsősorban a képviselői hozzáálláson és magatartáson volt némileg érzékelhető, de az országgyűlési munka keretei nem változtak. „A képviselőknek nem egyszer – és nem minden alap nélkül − lehetett olyan benyomásuk, hogy valójában már eldöntött ügyek kerülnek eléjük, s tulajdonképpen nem is igazán kíváncsiak a véleményükre. [...] a képviselők úgyszólván az utolsó pillanatban és »Szigorúan titkos! « jelzéssel kapták meg a törvényjavaslatokat.” 228 Az elemzés megállapítása szerint ez a hozzáállás kezdett megváltozni a kormány részéről, a módosult szerepfelfogás a stabilizációs program kialakításának folyamatában volt tapasztalható. 1988-ban háromszor 226 Uo. 2 . 227 Uo. 228 Uo.
