M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
98 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak az ellenforradalmi bűncselekménnyel összefüggésben más bűntettet is elkövetett elítéltekről, akiknek közkegyelemben való részesítése kizártnak tekinthető című, 1963. április 13-ai dokumentum negyvenkét elítélt büntetőperének elemzését tartalmazza. 113 A vitás esetekben bizottsági többségi álláspontot alakítottak ki. A tvr. megszabta kereteken túl, egyes elítéltek esetében nem ítélkező, tárcabéli feladatokat végző bírók mondtak utóbb érdemi bírálatot hivatásos kollégáik és a népbírók/ülnökök közös, tanácsként kihirdetett határozatairól, időnként felül is bírálva azok mértékét. Ötvenkilenc elmarasztaltnál javukra döntöttek, s ezzel felülbírálták a korábban, a megtorlás során velük szemben eljárók, jogszabályokkal fedett pártfeladatot teljesítők ítélkezési gyakorlatát. A három közkegyelmi tvr. hatálybalépésével a szabadságvesztésre ítéltek közül 9 156, 1959-ben 3 950, 1960-ban 593, míg 1963-ban 4 123 személy szabadult. A számok alapján azonban nem állapítható meg, hogy közülük hányan voltak azok, akik a megtorlással kapcsolatban lefolytatott büntetőeljárások során vesztették el szabadságukat. Az viszont rögzíthető – miként a dokumentumok érzékeltetik –, hogy a három közkegyelmi rendelkezés nem minden ’56-os elmarasztalt számára teremtette meg a szabadulás lehetőségét, sokan hosszú-hosszú éveket tölthettek még celláikban. „Ez volt a fájdalmasan gyenge pontja az egyébként valóban széles körű politikai amnesztiának”114 – írta Sipos Levente. Több volt annál, nem csupán gyenge pont, hiszen igazságtalan volt. Persze amilyen volt a rendszer, olyan volt a büntetőbíráskodása, és ezért nem lehetett más a kegyelmi intézkedése sem. EPILÓGUS Az előbbiekből kitűnik, hogy a börtönbe vetetteknek több mint háromnegyedét, esetenként még ennél is többet, majd a kegyelmekkel érintettek meghatározott részét munkások és parasztok alkották. A honi börtönvilág mind ’56 ősze előtt, mind utána jórészt őket tömörítette celláiban. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt nem a magyar nemzet választotta, tagjait Moszkvában jelölték ki, idegen fegyverek juttatták hatalomra. A bábkormány – hathatós táborbéli támogatással – nem tért le a Rákosi és Gerő választotta útról. Így következett be, hogy „a kádári megtorlás nem volt más, mint a Rákosi-féle rendszerű retorziók rémséges restaurálása”.115 Munkások és parasztok fent, munkások és parasztok bent. A kormány elnevezése s a büntetés-végrehajtásának celláiban őrzött személyek, valamint az internáltak társadalmi összetétele egybecsengett. Miért lett volna más? 113 Az Igazságügyminisztérium Felügyeleti Főosztály feljegyzése..., 1963. 114 Sipos i. m. 2012, Az 1963-as..., 187. 115 Zinner i. m. 2001, 9.
