M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
95 Zinner Tibor: Munkások és parasztok elítélt milyen más bűntettet követett el, nem volt elégséges a bírósági ítéletnek a bűntettre vonatkozó minősítése, hanem az egész bűnügyi iratanyag – beleértve a bírósági ítélet indoklását is – tanulmányozása vált szükségessé. A három minisz terhelyettesből felállított bizottság ezért 140 olyan elítélt büntetőügyét felülvizsgálta, ahol a bírósági ítélet jogi minősítésében az ellenforradalmi szervezkedésben, illetve mozgalomban való részvétel bűntette mellett a bíróság a gyilkosság, illetve a szándékos emberölés bűntettének kísérletét is megállapította. 59 személynél az elmarasztalásuk alapját képező cselekményüknél nem volt nevesített áldozat, tehát hiányoztak az ítéletekből a tények, hanem általános – politikai, illetve jogi – frázisokkal pótolták azokat. Ezért őket az illetékes bíróságok azonnal szabadlábra helyezték, mert sem a gyilkosság – emberélet kioltása – nem következett be, sem annak kísérlete nem terhelte őket, szemben a korábbi téves jogi minősítéssel. Szerencséjükre megélhették... Kizárólag azok esetében foglaltak állást arról, hogy nem részesíthetők kegyelemben, akiknél a korábbi nyomozati, vádhatósági, s bírósági eljárások tényeken alapultak. Azt, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló tvr. kikre vonatkozik, a jogszabály ugyan megfogalmazta, de emberek jövőjét meghatározó anomáliák így is adódtak. Ezt „a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. sz. tvr. 1. § /l/ bek. c/ pontja rendelkezésével kapcsolatos végrehajtás problémájáról” keletkezett jelentés tartalmazta, amit dr. Szilbereky miniszterhelyettes 1963. április 10-én adott át dr. Nezválnak. A felülvizsgáló bizottság 81 esetben azt állapította meg, hogy „a vádlottak cselekményének eredményeként vagy meg nem határozható számú szovjet katona esett áldozatul, vagy pedig támadásuk meghatározott személy – párttitkár, tanácselnök stb. – ellen irányult, s azok súlyosan megsebesültek, vagy életüket vesztették”. A dokumentum mindkét esetben példákat tartalmazott, alátámasztva a mondanivalót. A bizottság négy részletesen tárgyalt büntetőügyben a szabadításból való kizárás álláspontjára helyezkedett. 97 Április 1-jén készült el a „feljegyzés azokról az elítéltekről, akik kegyelemben részesítését javasoljuk”. Az 53 elmarasztalt közül végül kegyelmet kapott, és nyomban szabadulhatott 46 személy.98 Kizártak a kegyelemből 42 büntető-99 és 1 hadbíróság által elítéltet, valamint továbbra sem kapott kegyelmet a még 1948-ban a Pócspetriben történtek miatt köztörvényi cselekmény elkövetésével 97 Jelentés a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1963. évi 4. tvr. 1. § /1/ bek. c/ pontja rendelkezésével kapcsolatos végrehajtás problémájáról (1963. 04. 10.). Dr. Szilbereky Jenő irathagyatéka. (A szerző birtokában.) 98 Feljegyzés azokról az elítéltekről, akik kegyelemben részesítését javasoljuk (1963. 04. 01.). Uo. 99 Az Igazságügyminisztérium Felügyeleti Főosztály feljegyzése az ellenforradalmi bűncselekménnyel összefüggően más bűntettet is elkövetett elítéltekről, akiknek közkegyelemben való részesítése kizártnak tekinthető (1963. 04. 13.). Uo.
