M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
66 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak szovjet, illetve állami érdekeltségű Providentia Biztosítóhoz került, végül ügyvédként praktizált. 1952-ben fegyelmi eljárás indult ellene, a BÜK fegyelmi bírósága 2 év felfüggesztésre ítélte, ez idő alatt segédmunkásként dolgozott. 1954. január 15-e óta újra magánügyvédként praktizált. Szőnyeyt jogerősen elmozdításra ítélték, majd 1958. március 28-a és 1959. március 5-e között közbiztonsági őrizetben tartották.37 Sok társához hasonlóan 1963-ban kérte az ügyvédi gyakorlattól eltiltó fegyelmi határozat újrafelvételét, annak hangsúlyozásával, hogy „ügyvédi gyakorlat folytatására nem is gondolok”. Ezt követően, 1964-ben a Komárom megyei Tanácsnál sikerült végül elhelyezkednie. Elsőfokon a harmadik felfüggesztésre ítélt ügyvéd dr. Jármay Gyula, dr. Jármay Zsigmond fivére volt. Ellene szintén azt hozták fel vádként, hogy a revíziós bizottságban 5–6 esetben is döntést hozott döntést. Jármay Gyula az eljárás idején 52 éves volt. 1932 óta végzett a Budapesti Ügyvédi Kamara keretében ügyvédi tevékenyéget.38 A második világháborút követően, csakúgy, mint testvére, politikai szerepet is vállalt. 1945-ben kisgazdapárti színekben választották nemzetgyűlési képviselőnek, majd 1947 tavaszától, miután kommunista nyomásra többedmagával kizárták az FKGP-ből, a rövid életű Szabadságpárthoz csatlakozott.39 1947 nyarán visszavonult a politikától, az evangélikus egyházban, a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség ügyészeként vállalt tisztséget. Mint láthatjuk, a kulcskérdés az ügyvédek visszavétele volt. Jármay Zsigmondék perében, csakúgy, mint a BÜK Forradalmi Bizottsága további tagjai ellen indított fegyelemi eljárásban, a tét a testület törvényes működésének megítélése volt, amely lényegében az egész kádári berendezkedés legitimitásának problémáját sűrítette magában. Az eljárás alá vont mindegyik ügyvéd elévülésre hivatkozott, és arra, hogy az Igazságügyi Minisztérium tudott az ügyekről, mert Jármay Zsigmond és Steinhaus csaknem naponta tettek jelentést, és hozzájárulást kaptak. Bárd Imre, a Kamara miniszteri kiküldötte, aki a fegyelmi eljárást elrendelte, már 1956. december végén tudomást szerzett a cselekményekről, és így a belső szabályzatok miatti háromhónapos elévülési idő lejárt. A Fegyelmi Bizottság nem is vitatta, hogy a minisztérium december óta tudott az ügyvédek revíziójáról, és a miniszteri küldött csak májusban tett írásbeli panaszt, azonban arra hivatkozva, hogy az elévülési idő attól a pillanattól számít, amint az irat a „Kamara iktatóhivatalba megérkezik”, lesöpörték az asztalról az elévülési idővel való próbálkozást. 40 A fegyelmi eljárással sújtott ügyvédek hiába érveltek azzal is, hogy a forradalom napjaiban a felülvizsgálati bizottságok által visszavételre javasolt ügyvédek 37 ÁBTL 3.1.9. V-143174 Jármay Zsigmond és társai. 38 BÜK Ü-7079 dr. Jármay Gyula személyi anyaga. 39 Izsák Lajos: Pártok és politikusok Magyarországon, 1944–1994. Budapest, Napvilág, 2010, 88–97. 40 BÜK Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa 1958. F. 1026/4 1958. 02. 12.
