M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
56 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak öt évnél hosszabb ideje bármilyen más jogi területen.3 A bíráknál ez az arány 47% volt. 4 A két hivatásrend esetében a gyökeres tisztogatás nyomán fellépő káderhiány politikailag megfelelő káderekkel való pótlását az 1949-ben csehszlovák minta alapján, a pártvezetés direktívái által felállított Bírói és Ügyészi Akadémia volt hivatva gyorsítani.5 Ezzel szemben az ügyvédeknél a politikai tisztogatás nem zajlott le módszeresen. Miként az előterjesztés fogalmazott, „az igazolási eljárások nem vezettek eredményre”, és a későbbiekben sem történt meg az ügyvédi kar megtisztítása az ún. ellenséges elemektől . Új, „politikailag szilárd” ügyvédek bejegyzésére alig került sor, legfeljebb más területekről kerültek át politikailag alkalmatlannak ítélt idősebb személyek. Sőt, a politikailag jól képzett, megbízható ügyvédek is nagy számban mentek el az államigazgatásba, illetve az állami vállalatokhoz. Azaz a mindvégig káderhiánnyal küszködő pártállami apparátus lényegében felszívta a kommunista ügyvédek egy jó részét is. A közigazgatásból száműzött, B-listázott jogászok pedig gyakran az ügyvédi praxisba húzódtak vissza, Budapesten ráadásul az ügyvédek 60%-a magánpraxisba. A Rákosi-diktatúra „joghalálának” éveiben az ügyvédi munka politikailag érdektelennek, jelentéktelennek minősült. A forradalmat követő kiterjedt megtorlássorozat azonban új szerepet szánt az ügyvédeknek, h iszen a tömeges büntetőeljá rások során nemcsak a megfelelő ítéleteket kellett prezentálni, hanem a pereknek bizonyítaniuk kellett a párt ellenforradalmi-ideológiai alapvetéseit, a hírhedt ’56. decemberi párthatározat dogmává emelt tételeit is. Ez pedig szükségessé tette a forradalom alatt aktív ügyvédi kar módszeres átszervezését, megrostálását és totális politikai integrálását. Az ügyvédek ötvenhatos forradalmi tevékenysége két területen volt meghatározó. Egyfelől országosan lezajlott az ügyvédi testületek, kamarák újjászervezése. Az Igazságügy Minisztérium adatai szerint országosan 13 kamarából 10-ben szerveztek forradalmi bizottságot és vették át ún. jobboldali elemek a vezetést. 6 Másfelől, a szovjet mintára bevezetett tanácsrendszer gyors összeomlását követően országszerte létrejövő új önkormányzati szervezetekben, nemzeti bizottságokban nagy számban vettek részt a jogi ismeretekkel bíró ügyvédek. Miként Nezvál Ferenc fogalmazott 1962-ben: „a különböző »forradalmi bizottságokban« az ügyvédek számarányukat messze meghaladó mértékben 3 Kiss Réka: Ügyészek a megtorló gépezetben. In: Zinner 70. Egy élet az (i)gazságszolgáltatás kutatásának szolgálatában. Szerk. Fodor Veronika – Gecsényi Patrícia – Hollósi Gábor – Kiss Dávid – Ráczné Baán Krisztina – Rácz János. Budapest, Írott Szó – Magyar Napló, 2018, 454–469. 4 Zinner Tibor: Utak és tévutak a 20. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In: A Kúria és elnökei III. Szerk. Bódiné dr. Beliznai Kinga. Budapest, HVG – ORAC, 2015, 161–254. 5 Az akadémia történetéhez lásd: Andaházi Szeghy Viktor – Bank Barbara – Zinner Tibor: Adalékok a Bírói és Ügyészi Akadémia történetéhez. (Kézirat. Megjelenés alatt.) 6 Uo.
