M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
55 Kiss Réka Fegyelmi eljárások budapesti ügyvédek ellen Dr. Kömley László és társai ügye „Az ügyvédség személyi összetétele messze elmarad politikai, társadalmi és gazdasági életünk egyéb területeinek fejlődésétől. A felszabadulást követő igazolási eljárások ugyanis nem vezettek kellő eredményre és a későbbi években sem történt meg az ügyvédi kar megtisztítása az ellenséges elemektől. [...] Ennek következtében ma – noha szép számmal vannak politikailag megbízható, becsületes ügyvédek – az ügyvédség intézményének egészét államrendünkkel való szembenállás jellemzi. Az ügyvédség politikai elmaradottsága különösen kitűnt az ellenforradalom idején, amikor számosan nyíltan kimutatták ellenséges érzületüket. Az ellenforradalomban főként vidéken több ügyvéd vállalt irányító szerepet és vett részt tevékenyen államellenes megmozdulásokban.”1 A párt szempont jából lesújtó helyzetképet Nezvál Ferenc igazságügyminiszter tárta az MSZMP vezetői elé 1957 decemberében Az ügyvédi kérdés politikai és jogi rendezése című előterjesztésében, melyet előzetesen Marosán György is láttamozott. Az előter jesztést, melynek minden egyes bekezdése felért egy vádirattal, az MSZMP PB 1958. február 14-én tárgyalta. A Nezvál által adott kép szerint az ügyvédi kar személyi összetétele siralmas volt. A közel háromezres (2857 fő) ügyvédi állományból a párttagok létszáma mindösszesen 126 volt. Ez a szám a forradalom után 62-re apadt, 1957 végén Budapesten 41-en, vidéken 21 ügyvéd tagja volt mindösszesen a pártnak. Figyelemreméltóak voltak az ügyvédek szociológiai összetételéről közölt adatok. Az életkor szerinti megoszlás nagymérvű öregedést mutatott. A 40 éven aluli ügyvédek száma alig haladta meg az országos létszám 10%-át. Ezzel szemben a 60 éven felüliek ennek 35%-át tették ki. Közülük 250-en 70 évnél is idősebbek voltak. Ezek a belső arányok gyökeresen szemben álltak a bírói kar és kisebb részben az ügyészi testület korosztályos összetételével. Egy 1955-ös országos statisztika szerint az ügyészi apparátus 89%-a már 1945 után kezdte meg szolgálati jogviszonyát,2 a megtorló perekben eljáró ügyészeknek pedig mindössze 41%-a dolgozott 1 Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz az ügyvédi kérdés politikai és jogi rendezéséről (1957. 12. 04.). Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltár (OL) M KS 288. f. 30/1957 cs. 11. ő. e. 125–129. 2 Az MDP KV PB 1955. február 2-án tartott ülése, 7. napirendi pont. Jelentés az igazságügyi tárca munkájáról. MOL M – KS – 276. f. 53/124. ő. e. Idézi: Zinner Tibor – Kahler Frigyes – Koczka Éva – Pálvölgyi Ferenc – Tóth Béla: Megfogyva és megtörve. Évtizedek és tizedelések a jogászvilágban, 1918–1962 . Budapest, Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 2005, 558.
