M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
44 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak elégedtek meg a védelem megszervezésével, hanem a konfrontáció megelőzése érdekében különböző rendszabályokat is foganatosítottak. Október 25-én és 26-án bizonyossá vált, hogy a hadsereg kettészakadt. Budapesten és vidéken a helyzet azt mutatta, hogy az alakulatok többsége passzív magatartásával bátorítja, erősíti a kormányellenes fegyveres erőket, amíg néhány alakulat – a parancsnok beállítottságától, döntéseitől függően – minden eszközt felhasznál a sokszor védtelen, követelésüknek békés eszközökkel érvényt szerezni akaró tömegek ellen. A tömegek aktivitását is jellemzi, hogy október 24-e és 29-e között a Magyar Néphadsereg alakulatai ötven településen hetvenegy esetben23 kerültek a lakos sággal összetűzésbe. A kép nagyon összetett, hiszen az „összetűzés” fogalmába a védelemre kijelölt katonai és polgári objektumokat ért támadások elhárítása, a katonaság és a fegyveres felkelők harcai, és a fegyvertelen tömeg ellen alkalmazott erőszak – sortüzek lövése – is beletartozik. A fegyvertelen tüntetők elleni fegyverhasználatoknak több száz ártatlan ember esett áldozatául. 24 A történések sokaságában való eligazodást segíti Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor könyve,25 amely az erőszakszervezetek – ezen belül a hadsereg, határ őrség, rendőrség, államvédelmi erők, büntetés-végrehajtási szervezetek és a szovjet csapatok – és a lakosság közötti összetűzéseket, fegyverhasználatokat és sortüzeket többféle rendező elv szerint csoportosítja. A szerzők hatvanegy fegyverhasználat körülményeit elemezve – véleményem szerint helyesen – arra a megállapításra jutottak, hogy az október 23-a és 25-e között bekövetkezett „sortüzek közvetlen célja még nem a megtorlás volt, hanem a tömegek lecsillapítása, ha kellett megfélemlítéssel, de lehetőleg úgy, hogy az ne ébresszen az emberekben visszacsapási vágyat”.26 Az október 26-a és 29-e között bekövet kezett negyvenöt „sortűz” körülményeinek és következményeinek elemzését követően a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tömeg „újra és újra elözönlötte az utcákat, túlélve a sortüzeket, lankadatlan kitartással ismételgette követeléseit. Követelte az ÁVH feloszlatását, a párt hatalmának a megtörését, a szovjet csapatok kivonását, s a régi mellett hozzákezdett a maga hatalmi szerveinek felépítéséhez”. 27 23 Az MN alakulatainak jelentései, 1957. HL 1956-os különgyűjtemény , 1–5 ő. e. 24 Horváth – Tulipán i. m. 2006 In memoriam... , 39–54. 25 Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Budapest, Püski – Kortárs, 1997, 65–130. 26 Uo. 70. 27 Uo. 70-71.
