M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
401 Kahler Frigyes: Ellenszélben Vörösmarty versében is bearanyozza az üszkös valót: „Lesz még egyszer ünnep a világon / Ha majd elfárad a vész / S a viszály elvérzik a csatákon...” Nemeskürty István 1970-ben, a Tizennégy vértanú c. drámájában egyik aradi tábornokkal mondatta ki a következőt: „Ezt a forradalmat már nem lehet kitörölni sem a históriából, sem az emberek emlékezetéből. És egyszer még bevégzik azt, amit mi elkezdtünk.” S mi mindnyájan tudtuk, hogy ’56-ra érti. S eljött a befejezés ideje, igaz, most is csak a befejezés kezdetén tartunk. Már méltó módon temette el a haza ’56 mártírjait, s a lyukas zászlót újra lobogtatja az októberi szél. Nagyot változott a világ ötven év alatt. De soha sem fogadható el a – gyakran felbukkanó – történelemhamisítás, és a forradalom szellemének kisajátítása. ’56 forradalma az egész nemzeté . Olyan érték, amelyet a művelt világ a legna gyobb elismeréssel illetett: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon az elmúlt húsz esztendő alatt... Nehéz minekünk méltónak lenni ennyi áldozatra...” – írta Albert Camus a forradalom első évfordulóján A magyarok vére c. esszéjében. A nemzet, amely megcselekedte ’56 forradalmát, ne merjen kicsi lenni , mert vérével bizonyította nagyságát és méltóságát. Joga van Európa népeinek családjában mindahhoz, amihez más népnek is joga van, ha – ismét Camus-t idézve – „létezik egy igazi Európa, amely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak”. Mi lassan-lassan eltávozó kortársak Faludy György versével emlékezünk és emlékeztetünk: „Ezerkilencszázötvenhat, te csillag, / A nehéz út oly könnyű volt veled! / Oly régesrégen sütsz fehér hajamra, / Ragyogj sokáig még sírom felett.”
