M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
40 Sorsok és horizontok 1. Körvonalak elaprózását, rángatását eredményezte, ugyanakkor a fontosabb fegyveres gócok felszámolása érdekében nem történt semmilyen intézkedés. Még ma is tartja magát az a felfogás, hogy a Magyar Néphadsereg alakulatai a forradalom időszakában teljes mértékben magukra maradtak, a csapatok semmilyen parancsot, utasítást nem kaptak. A már eddig leírtakból is kiderül, hogy ez az állítás nehezen tartható, hiszen a hadsereg tevékenységét ezekben a napokban is meghatározták átfogó, általános érvényű parancsok. A probléma gyökere ott húzódik, hogy az általános parancsoknak a konkrét helyzethez és körülményekhez való igazítása jelentett nagyon nagy gondot. A valós problémák megoldásában az egység-, magasabbegység-parancsnokok az esetek többségében nem kaptak segítséget szolgálati elöljáróiktól. A személyes döntésben automatikusan meg kell jelenjen a személyes felelősség is – ezt a felelősséget sokan nem vállalták. Szücs Miklós ezredes, a hadműveleti csoportfőnök helyettesének véleménye szerint a Budapestre felrendelt csapatok elegendőek lettek volna ahhoz, hogy a szovjet csapatokkal együtt végrehajtsák feladataikat.15 Október 25-én a Budapesten lévő 7400 katonából 4638 fő, hatvanöt helyen hajtott végre feladatot. A kirendelt állomány zöme párt-, állami vagy katonai objektum védelmét látta el. Kisebb részük járőrszolgálatban volt, de voltak olyan alegységek is, amelyek önállóan vagy a szovjet csapatokkal együttműködve harcfeladat végrehajtására kaptak parancsot. Az itt lévő katonaállomány fele régi, elavult puskával volt felszerelve. Ebben az időszakban Budapesten hatvannégy magyar harckocsi hajtott végre harcfeladatot. Október 25-én és 26-án kiadott parancsaiban Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter többek között arra adott utasítást, hogy a „Néphadseregünk katonái fokozott aktivitással és teljes határozottsággal (csütörtökön) délig végleg számolják fel a fővárosunkban még feltalálható ellenforradalmi erőket.” 16 A katonák „akadályozzanak meg minden rendbontást a helyőrségben, védjék meg a fontosabb objektumokat a garázdálkodástól! [...] Szigorítsák meg a fegyelmet, biztosítsák, hogy minden körülmények között végrehajtsák elöljáróik a párt és a kormány parancsait!”17 A Bata István helyébe lépő új honvédelmi miniszter, Janza Károly altábornagy október 27-én kiadott első parancsában a következő feladatok végrehajtására intézkedett: „A fegyveres csoportok ellen bevetett katonai egységek szünet nélkül folytassák azok megsemmisítését és a rend helyreállítását. [...] Az eddig kiadott parancsok érvényben vannak.” 18 15 Szücs Miklós önvallomása. ÁBTL V–150 005/5, 324–325. 16 A 6. hadtest parancsnokságának (Székesfehérvár) jelentése..., 1957, 7–8. 17 Bata István honvédelmi miniszter parancsa (1956. 10. 26.). HL 1956-os különgyűjtemény, 3. ő. e. 498–499. 18 A forradalom hangja... i. m. 1989, 103.
