M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
394 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár 1956. október 23. után kialakult polgárháborús viszonyok tárgyában című, 5 oldal terjedelmű szakértői véleményt 1993. november 2-án írtuk alá M. Kiss Sándorral. Sajátos, hogy Bócz Endre az Élet és Irodalom hasábjain 86 – több mint 20 év múltán – nem tett említést erről a véleményről, csupán arra utalt, hogy a nem nemzetközi fegyveres összeütközés, illetve nemzetközi fegyveres összeütközés „az 1956-os időszak egyik szakaszára sem mondható ki. Ellenvélemény nem volt.” Nekünk volt ellenvéleményünk, amelyet nem cáfoltak, hanem megkerültek. A szakvéleményben foglaltak szerint az október 24-én 2 órától megalakult Katonai Bizottság intézkedései nyomán polgárháborús összecsapások zajlottak. Október 28-a és november 4-e között a polgárháború intenzitása csökkent, de nem szűnt meg, november 4-e és 15-e között háború zajlott, majd a munkástanácsok ellenállása folytán kettős hatalom alakult ki. 1957 első hónapjában ismét fegyveres összeütközések zajlottak. A kádári kormányzat igyekezett meghosszabbítani a háborús helyzetet, mint arra Marosán György 1957. február 4-i, Legfőbb Ügyészségen elhangzott beszéde utalt. A kettős hatalom megszűnése az 1957. november 17-én kiadott 1957. évi 63. tvr.-hez kapcsolódott. A szakértői vélemény felhasználásról visszajelzést nem kaptunk, annak tartalmát ma is vállaljuk. Szólni kell az első jelentés után az Igazságügy Minisztériumban megtartott sajtóértekezletről is, amelyre 1993. november 22-én került sor. A rendezvényen Balsai István igazságügy-miniszter, valamint a TTB képviseltében e sorok írója és M. Kiss Sándor vett részt. A sajtóértekezlet hangvétele nem volt egységes. Az igazságügy-miniszter az első jelentést úgy kezelte, mint a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó anyagot: „Mi ezt a munkát a közvéleménynek szánjuk. Napokon belül el fog kerülni a büntető igazságszolgáltatás illetékes fórumára. Györgyi Kálmán úrnak fogom átadni, s azt várom ettől a jelentéstől, hogy a büntető igazságszolgáltatás lökés-szerűen fel fog gyorsulni, hiszen itt, mondom még egyszer, nevek vannak, most már csak a címeket kell megkeresni.” Ez a megközelítés a politikus miniszter részéről részben érthető, szakmailag azonban korántsem állja meg a helyét. Egyrészt azért, mert az anyag nem a bünte tőeljárási törvény rendszerében készült, másrészt nem a büntetőeljárás bizonyítási rendszerének szempontjai szerint, ezért valójában csak segítője lehetett a sortüzekkel kapcsolatos büntető processzusoknak. Arra a miniszter is rámutatott, hogy a vádemelés az ügyészség hatáskörébe tartozik, és ebbe senki sem szólhat bele. A TTB elnökeként kifejtettem: „A történeti értelembe vett felelősök körének megállapítása – vagyis annak vizsgálata, hogy kinek volt joga kiadni sortűzre parancsot, s ezzel a joggal ki és miként élt – volt a TTB munkájának egyik célja.” E körben nevesítettem Kádár Jánost, Kiss Károlyt, Münnich Ferencet, Kállai Gyulát, Marosán Györgyöt, Biszku Bélát, Apró Antalt, Fehér Lajost, Földes Lászlót, 86 Bócz Endre: Felszállt a fehér füst. Élet és Irodalom, 2014. 06. 27. 6.
