M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
392 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár hiányos iratok miatt személyesen hallgattuk meg az első vizsgálatot végző rendőr alezredest, Hering Andrást, ugyanis a kivizsgálás anyagát a BM hiányosan küldte meg. A vidéki levéltárakban fellelhető anyag felkutatását a megyei levéltárak vezetőinek és munkatársainak segítségével végeztük, akik részéről változó segítőkészséget tapasztaltunk. Voltak levéltárosok – vezetők is –, akik szívesen segítették a munkát, míg mások finoman szólva vonakodtak a feladat teljesítésétől. A TTB ülésein hivatalos kapcsolatfelvételre került sor az ’56-os Intézettel. A kapcsolatfelvételt megelőzően – 1993 júniusában – személyesen találkoztam Litván Györggyel és Hegedüs B. Andrással az ’56-os Intézetben. Mindketten késznek mutatkoztak a TTB-vel való együttműködésre. Az 1993. június 24.-i ülésen – meghívásomra – megjelent Litván György, Hegedüs B. András és Rainer M. János. Hegedüs B. András kifejtette, hogy „ők tudományos intézet, nem politikai csoportosulás”. Litván György pedig annak adott hangot, hogy „ők a sortűzkérdésben inkább foglalkoztak az áldozatokkal, mint az elkövetőkkel”. Az együttműködést inkább a forradalom megtorlásának témájában látta lehetségesnek, valamint a nyilvántartások fejlesztésében kérték a TTB segítségét. Litván György javaslatot tett még Zinner Tibor bevonására – ez utóbbi javaslat elfogadása annál is könnyebb volt, mert a TTB ekkor már kutatási szerződésben állt Zinner Tiborral. Az ’56-os Intézettel a kapcsolatfelvételen túl érdemi együttműködés nem jött létre. Az intézet a tervbe vett nyilvántartások bővítésére ugyanis nem nyújtott be támogatható javaslatot, a sortüzek témában pedig, amely a TTB első átfogó témája volt, mint láttuk, kitértek a kutatások részükről történő elmélyítése elől. Célunk volt, hogy a TTB munkája folytatható legyen akkor is, ha a kormányzat bármi oknál fogva már nem tartja fenn a Bizottságot, ezért megkíséreltük megteremteni az intézetté alakulás lehetőségét. Ezt szolgálta a külföldi kapcsolatok kialakítása, valójában felemás sikerrel. Rómába, Bécsbe és Hollandiába is terveztük egy-egy fiatal kutató „kitelepítését”. Rómában M. Kiss Sándorral a vatikáni nagykövetségünkön folytattunk tárgyalásokat. Ezekről az 1993. június 17-én megtartott TTB ülésen számoltunk be. Keresztes Sándor nagykövet támogatta az elképzelést, azonban az 1994-ben elvesztett választások után már nem volt mód és lehetőség a terv megvalósítására. A hollandiai kutatóhely – amelyhez holland pénzügyi támogatást is reméltünk – a magyar származású holland államtitkár, George Dzsingisz lemondása miatt hiúsult meg. Bécsben eredményesebbek voltunk. Az Osztrák Állami Levéltárban dolgozó magyar delegátus, Gecsényi Lajos támogatást nyújtott egy, a bécsi levéltár anyagára támaszkodó, az 1956-os forradalommal kapcsolatos menekülthullámra vonatkozó iratok tanulmányozására.
