M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
384 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár munkásságában jelent meg, valamint „a jogállam tudományos értelemben nem deskriptív, hanem analitikus és kritikai kategória, amely a különféle társadalmi berendezkedésű és eltérő államideológiát valló államok minőségének elemzésére alkalmas”. A jogállam megvalósulását a közigazgatás hatalmának mérséklésében, jogi korlátok közé zártságában látja. Továbbá, hogy „a jogállamiság intézményrendszere ...nem a törvényhozás, hanem a végrehajtó hatalom korlátozására alakult ki [Kiemelés tőlem – K. F.]”. Takács Albert az Alkotmány elsőbbségének elvéből indul ki. „Az Alkotmány jeleníti meg a hatalomgyakorlás jogi alaprendjét, azt a demokratikus és konszenzusos folyamatokban kialakított konkrét rendet, amelyet a társadalom politikai egysége működésének feltételéül és keretéül ismer el. Az Alkotmány jogi kategória, jogszabály, amelynek sajátos minőségét, specialitását az adja, hogy minden más jogszabályhoz képest kitüntetett, elsődleges normativitást élvez. [Kiemelés az eredetiben – K. F.].”54 Megállapítja továbbá, hogy „az Alkotmány megvalósítása vagy védelme nem lehet egyetlen (vagy néhány) állami szerv előjoga, mert ennek csak akkor van esélye, ha az államszervezet úgy épül fel, hogy benne minden egyes összetevőnek, egységnek meg van az Alkotmány megvalósításával kapcsolatos feladata és jogköre.” 55 Ugyancsak kritika alá vonta az AB alkotmányértelmező hatáskörét is, elsősorban „az értelmezés kötelező jellege” miatt: ezt ugyanis „quasi jogalkotásnak”, „alkotmányossági szempontból szerfelett aggályos hallgatólagos alkotmányvál tozás” egyik jellegzetes és szüntelenül kritizált formájának” titulálta. [Kiemelés az eredetiben. – K. F.]56 A bírálatokból levont következtetésének eredménye, hogy: „az Alkotmánybíróság túlságosan széles körre kiterjedő működése az alkotmányos rend legitimitási alapjait, ezzel magát az alkotmányos rendet is átrendezheti”. 57 Takács vitapartnere Kilényi Géza alkotmánybíró volt, 58 akinek tanulmánya jórészt apologetikus jellegű, amennyiben az AB – a legfontosabb területeken – maga által kialakított politikai mozgásterét és „jogalkotói” működését vette védelmébe. Kilényi Géza vitairatában kifejtette, hogy „...adott történelmi szituációból és a kölcsönös bizalmatlanságból eredően a tervezetbe bekerültek politikai, taktikai megfontolások által motivált, jószerével egy alkalomra szóló rendelkezések”. 59 54 Takács i. m. 1990, 38. 55 Uo. 39. 56 Uo. 41. 57 Uo. 42. 58 Kilényi Géza dr. (1936–2016): jogtudós, egyetemi tanár, alkotmánybíró. 1958-ban szerzett diplomát az ELTE Jogi Karán. 1960-ban a Legfőbb Ügyészség ügyésze, 1984 és 1989 között az Alkotmányjogi tanács tagja. 1988-tól igazságügyminiszter-helyettes. 1989 és 1998 között alkotmánybíró. 2000 és 2006 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának tanszékvezető professzora, majd intézetvezetője. 2006-tól emeritus professzor. 59 Kilényi Géza: Az alkotmányosság – belülről nézve. Acta Humana, 2, 1991/1, 19–31.
