M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
378 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár antisztalinista, de nem szovjetellenes, „és az SZKP 28. kongresszusának azon érté kelésével vág egybe, amely először hivatalosan kimondja, hogy a sztálini formák Kelet-Európában kényszerformációként jöttek létre”. 33 A jegyzőkönyv – amelyet Riba András is idézett – azt is tartalmazza, hogy „az »ellenforradalom – népfelkelés – nemzeti forradalom« skálán Pozsgay szerint a »népfelkelés« volt az a minősítés, amely a párt teljes identitásának lerombolása nélkül lehetőséget teremtett az aktuálpolitikai kényszer enyhítésére”.34 Az idézett fejtegetés Pozsgay Imre januári bejelentése után történt, amikor már nem lehetett visszatessékelni a szellemet a palackba. A hírhedt decemberi politikai minősítés – amely Pozsgay Imre 1989. januári nyilatkozatáig megbélyegezett mindent, amit hivatalosan a „hazánkban 1956. október 23-án kezdődő eseményekről” gondolni, szólni és írni szabad volt – összeomlott, a forradalom pedig a rendszert változtatni akarók legitimációs támaszává változott. Azt sem hallgathatjuk el, hogy ettől kezdve megindult az a történetírás számára kedvezőtlen folyamat, amely az ’56-os forradalmat megkísérelte – politikai haszonszerzés okán – kisajátítani. ’56, AZ ÚJ LEGITIMÁCIÓS PONT A szabadon választott Országgyűlés munkájának kezdetén megalkotta az 1990. évi XXVIII. törvényt, Az 1956-os forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe iktatásáról címmel. „A szabadon választott új Országgyűlés halaszthatatlan feladatának tartja, hogy törvénybe foglalja az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak az 1848–49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló. A forradalmat követő megtorlás visszahelyezte ugyan a régi hatalmat, de nem volt képes kiirtani a nép lelkéből 1956 szellemét. Az új Országgyűlés kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja a forradalom és szabadságharc emlékét. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy 1956 szellemének megfelelően mindent megtesz a többpártrendszerű demokrácia, az emberi jogok és a nemzet függetlenségének védelme érdekében, ezért első ülésén elsőként a következő törvényt alkotja: 1. § Az Országgyűlés az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékét törvényben örökíti meg. 2. § Október 23-át, az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. 33 Jkv. p.61-MNL OL – M-KS 288. f. 5/1051. ő. e. 34 Uo.
