M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
373 Kahler Frigyes: Ellenszélben Az MSZMP IKB 1956. december 2-3-i ülésén megszületett, az 1956-os forradalom kiváltó okait kinyilatkoztató határozat – amely Budapesten született, de Moszkvában nemzett szöveg volt – nemcsak évtizedekig jelentett „kánont”, legiti mációs támaszt a diktatúrának, de meghatározta a megtorlás tartalmát is. A kádári előterjesztés első okként „a Rákosi-Gerő klikk antileninista, bürokratikus vezetési módszerét, az ezzel okozott súlyos károkat és ezekkel a károkkal kiváltott jogos és tömeges elégedetlenséget” jelölte meg. A második ok „a Rákosi-Gerő klikk hibái elleni szükséges és helyes harc káros eltorzulása [...], a pártellenzék egy csoportja, mégpedig a Nagy Imre–Losonczy [Géza] csoport által” volt. Harmadik ok „a magyar kapitalista feudális ellenforradalom”, a negyedik pedig „a nemzetközi kapitalista imperializmus” volt. A Beszámoló a párt jelenlegi helyzetéről és feladatairól című Kádár-referátum megkérdőjelezhetetlen dogmákat szögezett le: „Győzelmes proletárforradalom rendszerében nem lehetséges semmiféle forradalom, csak ellenforradalom. Az október 23-án kezdődő ellenforradalom olyan ellenforradalom, amely az uralkodó osztály hatalmának megdöntését, a kapitalisták uralmának visszaállítását tűzte ki célul... Az összes alapvető jellegzetessége: ellenforradalom...”. 17 Hittétel lett tehát a „győzelmes proletárforradalom rendszerében nem lehetséges semmiféle forradalom, csak ellenforradalom” megállapítás. Ezt követően a pártideológusok (és egyes történészek) éppúgy megkérdőjelezhetetlen dogmaként kezelték a négy okot, mint a közélet szereplői vagy a bírósá gok.18 A dokumentum tehát megkérdőjelezhetetlenné tette „az ellenforradalom négy okát” – hogy ezentúl a magyar közgondolkodásban sem filozófusnak, sem történésznek, sem újságírónak, sem tanárnak, de a mindennapok emberének se juthasson eszébe másként gondolkodni 1956 magyar forradalmáról. Az MSZMP – a politikai rendőrség hathatós közreműködésével – gondoskodott is arról, hogy ezeket a dogmákat nyilvánosan senki büntetlenül meg ne kérdőjelezze. Minden ezzel ellentétes vélemény csak a külföldi, majd a szamizdat irodalomban jelenhetett meg. 17 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2–3-i ülésének jegyzőkönyve... i. m. 1993, 142. 18 Vö.: Kádár János: Szilárd népi hatalom: független Magyarország . Budapest, Kossuth, 1958; Kádár János művei, 1958–1962. Budapest, Zrínyi, 1987.; Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel, 1956 . Budapest, Kossuth, 1981.; Molnár János: Ellenforradalom Magyarországon 1956-ban . Budapest, Akadémiai, 1967.; Uő: A Nagybudapesti Központi Munkástanács . Budapest, Akadémiai, 1969.; Vass Henrik: A magyarországi 1956. októberi ellenforradalom történetének néhány kérdése . Budapest, Kossuth, 1958.; [Betlen Oszkár anonim]: Ellenforradalom Magyarországon, 1956 . Budapest, 1958.
