M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
355 Riba András László „Kinek a” rendszerváltása? 1956 – pártállam – vezetők – viszonyok MINEK NEVEZZELEK? Aki 1956-ot, mint történelemtudományunk kiemelkedően fontos témáját nyomon követi – szakmán innen és túl –, pontosan tudja, hogy a címben megfogalmazott kérdés a napjainkra már széles körben ható történészi munka címéből történő átvétel. A Kinek a forradalma? 1 a ’90-es évek második felétől társadalmi-közéle ti-politikai-szakmai térben a reveláció erejével kezdte kifejteni hatását és hivatkozási alappá vált. Borbándi Gyula értékelése szerint: „[...] legfeljebb terjedelmét és témakörét tekintve kis forradalomtörténet, de tudományos értékét tekintve a legnagyobbak és legjelentősebbek közé tartozik”.2 A kötet Utószó helyett című záró részének megállapításai, okfejtése mégis talán csak a 2010-es évek második felében, az elmúlt években kezdett igazán termékenyítően, inspiratív módon hatni a rendszerváltás és ’56 viszonyának egyes feldolgozásaiban, szakmunkáiban, kutatásaiban. Az összefüggések, különösen az utókor számára, könnyen tükörútvesztővé válhatnak. Ezt a helyzetet talán csak az segíthet feloldani, ha a történelmet ledunsztoló 1990-es évet − mint konszenzuálisan megállapított és elfogadott határt – követő politikai folyamatokból és történésekből megpróbálunk történelmet szőni, saját peremvidékeinkre tévedve. Ma már szinte elképzelhetetlen, milyen hihetetlen jelentősége és súlya volt annak, hogy ki miként tekint arra, ami Magyarországon 1956 októberének végén és novemberének elején történt. Felfoghatatlannak tűnik, hogy a szocializmus alatt a marxizmus-leninizmus tudományossága, amely szinte kizárólagosan uralta a történettudományt, milyen valóságtól távoli és elrugaszkodott elméleti síkokra és elemzési keretekbe helyezte azt, ami az emlékezetekben vagy fotó- és filmfelvételeken viszont hűen örökítődött meg. Ilyen felvételek alapján sokakat elért a megtorló hatalom, hiába őrizték elfojtva magukban tetteik, gondolataik, szándékaik emlékét. Ha nem is a társadalom egészében, de talán meghatározó részében ott lakott az elfojtás. Nagy jelentősége, és ami annál is több, nagy tétje 1 Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban, A fordulat napja, Ismét sortüzek, A Nagy per. Budapest, Püski – Kortárs, 1997. 2 Borbándi Gyula: Kis forradalomtörténet. Kortárs, 1998/8, [92–100.] 99.
