M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
352 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár volt mondható, az az újratemetést követő KB ülés felszólalásaiból is kitűnik. A felszólók szinte kivétel nélkül hangot adtak annak a megkönnyebbülésnek, hogy különösebb földindulás nélkül „megúszták” a rettegett ceremóniát. Nyers Rezső egy hasonlattal érzékeltette, hogy végeredményben elégedett az események lefolyásával: „Az eddigi menetet – sportnyelven kifejezve, azért itt egy politikai birkózás folyt – én döntetlennek ítélem a magyar politikában, mondjuk a hatalom és az ellenzék, a párt és a kritikusai között.”93 Horváth István belügyminiszter pedig így összegezte a történteket: „Ha bárki bizonyos lett volna abban, hogy ezen a június 16-án így túlleszünk, mint ahogy ez bekövetkezett, ha ezt előre mindenki így bizonyosra beígérte volna, mint ahogy ezt utólag látjuk, akkor azt hiszem, hogy elfogadtuk volna. [...] Azt gondolom, nekünk nagyon rontotta [...] az esélyünket és a hitelünket az a körülmény, [...] hogy bizony folt van a múltunkon. Ennek a tudatában kell ehhez az egész ügyhöz viszonyulni, és ez nem azt jelenti, hogy be kell hódolnunk, lábhoz kell tenni a fegyvert itt akkor is, amikor igaztalan, meg nemtelen dolgokkal jönnek előttünk.” 94 A párt túlélte 1956 újraértékelését. Bár a veszély fennállt, de az 1956-os forradalom leverése és a Kádár-rendszer egészét beárnyékoló legitimációs vákuum nem zárta le a magyar kommunista párt előtt a jövő útjait. 1989. október 23-a megünneplése – a többpárti, demokratikus választások előtt fél évvel – az 1956 értelmezése körüli „politikai játszma” záróakkordjának is tekinthető.95 A párt a Nagy Imre újratemetését értékelő KB ülésen fogalmazta meg: az október 23-i ünnepnapnak a békés átmenet eredményeképpen megszülető új korszak nyitányát kell jelképeznie. Ennek megfelelően kívánatos, hogy ezen az ünnepen az MSZMP-hez kötődő politikusok főszereplőként jelenjenek meg, érzékeltetve, hogy ők voltak azok, akik a békés átmenet feltételeit megteremtették.96 Németh Miklós miniszterelnök október 20-án terjesztette a Parlament elé: „október 23-a ne csupán nemzeti emléknap, hanem egyben mint a Köztársaság kikiáltásának dátuma vonuljon be ünnepeink sorába”. 97 Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés elnöke, mint ideiglenes köztársasági elnök ünnepélyes keretek között 1989. október 23-án deli 12 órakor kikiáltotta a Magyar Köztársaságot. Az előkészületek részeként elrendelték, hogy 93 Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1989. június 23-24-én megtartott üléséről. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei... i. m. II. 1993, [1089–1290.] 1121. 94 Uo. 1177. 95 Részletesen lásd: Szekér Nóra: Záróakkord – nyitószólam. 1989. október 23. A köztársaság kikiáltásának napja az MSZMP perspektívájából. Rendszerváltó Archívum , 2016/1, 9–25. 96 Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1989. július 28-án megtartott üléséről. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei... i. m. II. 1993, [1291–1412.] 1364. 97 Rendszerváltás Magyarországon 1987–1990. (DVD) Szerk. Majtényi György – Mikó Zsuzsa – Szabó Csaba, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2012.
