M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
344 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár NÉPFELKELÉS ELLENFORRADALMI ELEMEKKEL – DICSŐSÉGES NÉPFELKELÉS Számos visszaemlékezés, utólagos értelmezés úgy interpretálja a történteket, hogy Pozsgay lényegében az albizottság álláspontját ismételte meg rádióinterjújában. Ez tévedés. A két álláspont nem volt azonos és ennek a különbségnek fontos jelentősége van. A Történelmi utunk című tanulmány az ’56-os felkelés mögött meghúzódó jogos elégedetlenséget a sztálinizmus visszaéléseivel magyarázta. A „népharag” a kommunizmusból törölni kívánta a sztálinista vonásokat és a terrorisztikus elhajlásokat: „ebben a szituációban a szocializmus megtisztítását és megújítását zászlajára tűző mozgalom lépett a színre”. 1956 eddig a pontig népfelkelés. „Ez adta az egyik alapvonását, fővonását ennek a fellépésnek.” Ebbe a fellépésbe azonban belekeveredtek „a legkülönbözőbb tendenciák”. „A Horthyrendszer deklasszálódott, sértett, sőt bebörtönzött elemei, [...] esetenként szélsőjobboldali törekvések, a kommunistákkal szembeni revans hangulatot képviselő, lincshangulatot megtestesítő rétegek, csoportok”69 – értelmezte Berend T. Iván az albizottsági állásfoglalást. Ennek alapján az ’56-ra vonatkoztatható helyes definíció: népfelkelés ellenforradalmi elemekkel . Az albizottság tehát ahhoz a „kétszakaszos” meghatározáshoz tért vissza, amit a szovjet intervenció és a forradalom leverése után a Kádár-kormány a decemberi párthatározat megszületéséig képviselt. Pozsgay ezzel szemben a történteket „egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésként” értelmezte. Ez a kommunista rendszer felelőségének egy lényegesen átfogóbb és erőteljesebb hangsúlyozása. Pozsgay értelmezésében a felkelést kiváltó okok és követelések pedig nem állnak meg a kommunista rendszer reformjánál. Az interjúban a népfelkelés célkitűzései kapcsán a szocializmus megújításának szándékáról még csak sorok között sincsen szó. Pozsgay a rendszer átfogó, egészét érintő bírálatát az alábbi mondatával még fokozza: „Itt visszamenni nem ’56-hoz kell, hanem ahhoz a ’48/49-ben vállalt vagy kényszeredett szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesztésnek bizonyult.”70 Pozsgay minden jelző nélküli népfelkelés-meghatározása azzal a dicsőséges népfelkelés értelmezéssel azonos, amit a párt az október 28-i fordulat után – a több párt viszonyrendszerét is elfogadva – képviselt, melynek során az eseményeket nemzeti demokratikus fordulatnak nevezte, és „egyértelműen a forradalom platformjára helyezkedett”. E nyilatkozatnak volt még egy fajsúlyos megállapítása, mégpedig a többpártrendszerre vonatkozóan: „[az együttélést] meg kell tanulni nem egy, de két vagy folytatott.” Buják Attila: Legyen népfelkelés. A harminc évvel ezelőtti Pozsgay-interjú utóélete 168 óra, 2019. 01. 24. [20–23.] 21. 69 https://videotorium.hu/hu/recordings/2106/1956-nepfelkeles-nagy-imre-rehabilitacioja-a-kbtortenelmi-albizottsaganak-nyilatkozata (Utolsó letöltés: 2021. 06. 03.). 70 Pozsgay i. m. 1993, 225.
