M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
342 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár megbízatása, személyi összetétele, 60 Pozsgay vezetőül való kinevezése is jelzi, hogy a párt kész volt az ellenforradalommal szemben egy új, akár a népfelkelés felé is nyitott minősítésre. Erre maga Pozsgay Imre is utalt a nyilatkozata után kirobbant KB-vitában: „Nem vettek zsákbamacskát azok, akik engem megválasztottak. Ez volt tőlem elvárható, és ez volt kiszámítható.” 61 1956 átértékelésére utaló minden előjel és előkészület dacára mégis mi volt e bejelentésben az a „töltet”, amelynek ekkora ereje volt, hogy azt egyesek puccsz szerű árulásként, mások sorsfordító jelentőségű hőstettként élték meg? A dolog súlyának érzékeltetésére egy részlet Pozsgay albizottsági ülésén elmondott felszólalásából: „Itt mi egy kicsit politilógusul szólva, nyomást gyakorló csoport szerepét is eljátsszuk.”62 Pozsgay ennek a nyomásgyakorlásnak a jegyében nem előkészített egy pártdöntést, hanem – megkerülve a szabályos eljárásrendet, a pártszerű frazeológiát, sőt bizonyos mértékig még az albizottsági álláspontot is – kész helyzet elé állította a pártot. Január végére a fent említett albizottság elkészült a Történelmi utunk című száztíz oldalas tanulmányával, amely 1956 értékelésével kapcsolatban az ellenforradalommal szemben a népfelkelés megjelölést javasolja, de az események árnyaltságának érzékeltetésére a megfelelő csatolt magyarázattal egészítve ki: „A népfelkelés kifejezés tulajdonképpen azt jelzi, hogy itt széles tömegek elégedetlenséggel és a helyzet megváltoztatásának igényével léptek fel. Az alapmotívuma a szocializmus megújítása volt, de a kezdetektől a legkülönbözőbb tendenciák keveredtek, illetve az utcán és a következő napokban sok irányú és ellentmondásos folyamatok együttese figyelhető meg”63 – foglalta össze 1989. január 29-én Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, az albizottság vezetője a tanulmány álláspontját. 60 Pozsgay Imre megbízásából a szakmai munka Berend T. Iván vezetésével zajlott, a tagok Ormos Mária, Tőkei Ferenc, Bayer József, Balogh Sándor, Földes György, Hajdu Tibor és Huszár Tibor voltak. 61 Jegyzőkönyv a Központi Bizottság 1989. február 10-11-én megtartott üléséről. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. évi jegyzőkönyvei... i. m. I. 1993, [1–206.] 171–172. 62 Szemelvények a Történeti Albizottság 1989. január 27-ei ülésén készült magnófelvételből az MSZMP PB január 31-ei ülésének háttéranyagaként, lásd Digitarchív MNL M-KS 288. f. 5/1050. ő. e. (1989.01.31) 14R/40 – 37R/40. 63 Berend T. Iván az MTV Hét című vasárnapi hírösszefoglalónak adott interjúját – amelyet a BBC magyar adása is közvetített, január 29-én – lásd: https://videotorium.hu/hu/recordings/2106/1956-nepfelkeles-nagy-imre-rehabilitacioja-a-kb-tortenelmi-albizottsaganak-nyilatkozata (Utolsó letöltés: 2021. 06. 03.). Szövegesen lásd: Benedek István Gábor: Jelenünk tisztázott múltja a jövőnk. Beszélgetés Berend T. Ivánnal, az MSZMP KB Történelmi Albizottságának vezetőjével. Népszabadság, 1989. 02. 04. 5.
