M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
332 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár megfogalmazó határozat jegyében zajlott. Ez a megtorlásnak egészen más lehetőségét teremtette meg, mintha a politikai vezetőkkel és a forradalmárokkal szemben csupán a politikai eltévelyedést tudták volna felhozni. 18 Gondot jelentett azonban, hogy a vád nem volt igaz és igazolható. Olyannyira nem, hogy ebben az összeesküvésben sem Kádár János, sem mások, akik ezt az elméletet kreálták, nem hittek. A sorok között ez a rendszer regnálása alatt is érezhető volt. Jó példa erre, hogy az 1956-os események kutatási irányelveivel kapcsolatban Politikai Bizottság-i (PB) határozat szinten fogalmazódott meg, hogy „nem követhető a káros objektivizmus, az osztálypolitika érdekeit sértő minden áron való igazságra törekvés”.19 Az ’56-tal kapcsolatos dokumentumokat pedig – még a legbelsőbb körhöz tartozó történészekre is érvényesítve – szigorú kutatási zárlat alá vonták. 20 Az 1989-es átértékelés kapcsán a párt berkein belül már nyíltan is kifejezésre jutott az ellenforradalmi összeesküvés tézisének valótlansága, és e minősítés mögött húzódó politikai szándék. Fock Jenő21 például egy 1989-es zárt pártülésen 22 fogalmazta meg: „Én még sehol ezt nem mondtam, itt ebben a szűk körben megmondom. [...] Nekem meggyőződésem, hogy politikai gyilkosság volt Nagy Imre kivégzése. Politikai gyilkosság volt. Valamennyi időre elítélhették volna őket ezért, azért, amazért, de nem úgy, hogy ’53-ban összeesküdtek ellenünk. Mert ez énszerintem dokumentálhatatlan, nem igaz. Politikai gyilkosság volt minden szempontból. Olyan szempontból is, hogy példát mutatni, de olyan szempontból is, hogy bosszút állni.” 23 De Kádár János a párt Központi Bizottságában (KB) 1989. április 12-én elmondott utolsó beszéde is egyfajta beismerése annak, hogy ezt a sokak halálát jelentő „összeesküvés-elméletet” a politikai pragmatizmus és nem a meggyőződés szülte. A már nagyon beteg Kádár sokszor nehezen követhető, zaklatott 18 Szekér – Riba i. m. 2014, 31. 19 A Politikai Bizottság 1958. szeptember 2-i határozata. Idézi: Ripp i. m. 2002, 151. 20 Uo. 150–151. 21 Fock Jenő (1916–2001): kommunista politikus. 1967 és 1975 között a Minisztertanács elnöke volt, e minőségében nevéhez fűződik a gazdasági reformok bevezetése. A párton belül a reformirány vezető politikusai közé tartozott. 22 Az MSZMP KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatás-politikai Bizottságának 1989. április 28-i ülése. E jegyzőkönyv jelentőségére Riba András László hívta fel a figyelmet, ezt ezúton is köszönöm, valamint azt is, hogy e dokumentum közös monográfiánk fontos forrása lehetett. Elemzését lásd: Riba András László: Az MSZMP KB Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága. Adalékok a kései pártállam hatalomtechnikájának tanulmányozásához. In: Az állampárt biztonsága. Tanulmányok a belügy és a kommunista párt kapcsolatrendszeréről a Kádár-korszakban. Szerk. Horváth Zsolt – Kiss Réka – Simon István. Budapest, NEB, 2019, 343–389. 23 Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) OL 288. f. 62, / 4. ő. e.
