M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
325 Strausz Péter: Rugalmas változatlanság is részletesen bemutató új zárófejezetet.33 A Pártélet már 1981-ben hírt adott a könyv megjelenéséről, de csupán a tartalom ismertetésére szorítkozott. 34 A Népszabadság is dicsérőleg írt a munkáról, elgondolkodtató műnek nevezve azt. 35 A Magyar Nemzet is beszámolt az újrakiadásról, rövid ismertetőjében megemlítve, hogy a testvérpártok is sokat tudnak tanulni az 1956-os magyar párttapasztalatokból, az események e könyvben is levont tanulságaiból. 36 A munka teljes küldetését talán épp a Kádár tevékenységével és a rendszer konszolidációjával foglalkozó, újonnan megírt zárófejezetével teljesítette be. Nem csupán a végül kudarcot vallott imperialisták és emigráns, valamint itthoni „bérenceik” viselt dolgairól rántotta le a leplet, de a hivatalos szocialista legendáriumban elhelyezte Kádár személyét is. Berecz műve sok helyütt „harcosabbnak” tűnik Hollósénál, ami betudható annak is, hogy a felelősök, bűnösök tekintetében főleg Magyarországon kívülre fókuszált, így talán szabadabban és karcosabban fogalmazhatott. * Bízunk abban, hogy 1956 hivatalos kádári narratívájának két fontos „termékének” fentiekben történt ismertetése nem csupán ezen munkák fontos jellegzetességeit, megközelítésmódjukat és súlypontjaikat, illetve alkalmanként fülön csíphető „turpisságaikat” tárta fel, de mindez által rávilágított a szocialista Magyarország „ellenforradalom”-értelmezésének egyik általunk fontosnak tartott jellegzetességére is. Ez pedig az, hogy véleményünk szerint a rendszer ’56-képe voltaképpen már az 1956. decemberi pártvezetési határozattal készen volt, amit Nagy Imre 1958-as elítélése és kivégzése inkább csak árnyalt és konkretizált, de nem alakított át. A „kádári boldog békeidőkben” – amikor e két általunk elemzett kiadvány is napvilágot látott – e narratíva lényeges átalakítására még nem volt szükség. Fontos volt viszont a kérdéskört több oldalról „megfelelően” láttatni, s ha kellett, alkalmanként az alapkoncepcióhoz igazítani a múlt történéseit. Ez az a rugalmas változatlanság, amire tanulmányunk címében is utaltunk. 33 Simon Péter: Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel – 1956. Párttörténeti Közlemények, 1982/3, 230–234. 34 Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel – 1956. Pártélet, 1981/12, 99–100. 35 Ujlaki László: Könyv és politika. Népszabadság, 1981. 11. 04. 1. 36 Könyvek az ellenforradalomról. Magyar Nemzet , 1981. 10. 22. 3.