M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
4. fejezet: Táguló láthatár
318 Sorsok és horizontok 4. Táguló láthatár részének elidegenedését is eredményezte a szocializmustól. A kritika másik része azonban némiképp meglepő: az illegális csoportok és ellenséges elemek ismertetésekor a szerző azt veti Rákosiék szemére, hogy mialatt kommunistákat ítéltek el és üldöztek, elnézték, ahogy volt Gestapo-ügynökök, horthysta nyomozótisztek és csendőrök vígan éljék az életüket a proletárdiktatúra Magyarországán. Valamelyest mégiscsak furcsa, hogy az 1960-as évek második felének Kádárrendszere azért marasztalja el a Rákosi-rezsimet, mert az nem lépett fel elég keményen a régi rend „keményvonalas” képviselőivel szemben... 15 A könyv hivatalos fogadtatása kedvező volt. A szakmai folyóiratok pozitívan értékelték Hollós munkáját. A Párttörténeti Közlemények ben megjelent recenzió fontos mérföldkőnek tartotta az „ellenforradalom” a „fasiszta-burzsoá” értelmezésekkel szembenálló tudományos értelmezése terén, már csak azért is, mert a recenzens véleménye szerint e téren a marxista történetírás eddig lemaradásban volt. A könyvismertető rámutatott, hogy Hollós tudatosan csupán a belső reakció 1956-ban játszott szerepére fókuszált, s így kitűzött célját többségében teljesítette. Üdvözölte a bírósági iratok feldolgozását, azonban megemlítette, hogy a megkezdett munkát más források (például korabeli sajtóanyag) felhasználásával folytatni, bővíteni szükséges. Igen halvány kritikának legfeljebb azt a megjegyzést lehet tekinteni, miszerint a recenzió szerzője szerint az események még túl közel vannak ahhoz, hogy teljesen objektívan lehessen bemutatni őket.16 A Társadalmi Szemlében megjelent könyvismertető Hollós munkájának legnagyobb erényét abban látta, hogy lerántotta a leplet „az ellenforradalmi alvilágról”, és nevesítette annak tagjait. A recenzió emellett messzemenőkig egyetértett Hollós Rákosirendszer értékelésével is.17 A Hadtörténelmi Közlemények eléggé harcos hangot megütő recenzense azt tartotta a könyv legnagyobb erősségének, hogy „nem szavakkal, hanem tényekkel” operál, aminek következtében sokan csak e munka olvasásakor fognak rádöbbenni, 1956-ban mennyire elvakították az embereket vélt vagy valós sérelmeik, s mennyi ellenséges – és tettrekész – elem élt a Rákosikorszakban „közöttünk”. 18 A napi sajtóban is jelentek meg hosszabb-rövidebb ismertetők a könyvről, melyek szintén dicsérték Hollós munkáját. A Népszabadság egyenesen hiánypót lónak nevezte a kötetet, megjegyezve azt, hogy a szerző vizsgálatának fókusza korlátozott volt, csupán a belső ellenségre irányult, s e téren Molnár János szintén akkoriban megjelent munkája, Az ellenforradalom Magyarországon 1956-ban 15 A Rákosi-rendszer elhibázott középosztály-politikájára és az ellenséges elemekkel szembeni elégtelen fellépésére lásd: Uo. 193–196., 301–306. 16 Szenes Iván: Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? Párttörténeti Közlemények, 1967/4, 211–213. 17 Szabó László: Könyvekről. Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak, Társadalmi Szemle, 1967/8–9, 180– 181. 18 Mucs Sándor: Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak? Hadtörténelmi Közlemények, 1967/4, 734–736.
