M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
309 Pálinkás Barnabás: A hatágú sípon megszólaló '56 Az 1956 utáni kádári politika egyszerre volt – belpolitikai értelemben – a legtávolabb Moszkvától, míg külpolitikailag a legszervilisebb a Szovjetunióhoz. Ennek volt köszönhető, hogy a „legvidámabb barakk” szabadságpótló, életszínvonal-emelő intézkedéseinek védelmében és a szomszédságpolitikában a határon túli magyarság ügye hosszú időre háttérbe szorult.63 A rendszer nemzeti deficitje – különösen a határon túli közösségek iránt tanúsított közöny – és 1956 kádári magyarázata voltak azok a legfőbb mérföldkövek, amelyek meghaladása nyitotta meg az utat a nyolcvanas évek végén a rendszerváltás felé.64 A hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől ellenzéki csoportok ebben a két kérdésben élesen bírálták a rendszert. Értelmezésünk szerint, mások mellett ez a két téma 65 volt, amely „társadalmasítani” tudta az ellenzékiséget, azaz az addig kis létszámú illegális értelmiségi (baráti) körök kritikáját a rendszert megingató, majd temető tömegtüntetések erősítették fel, ahol – ha csak kis ideig is – már elég egyértelműen együtt szóltak a síp ágai . 63 A kérdés az 1985-ös monori találkozón is előkerült. Csoóri Sándor Eltemetetlen gondok a Duantájon című előadásában számolt be a határon túli magyarság helyzetéről, és kemény kritikával illette a Kádár-rendszer magyar kisebbségek iránt tanúsított tehetetlenségét és közönyét, kiemelve, hogy 1956 (negatív értelemben) választóvonal volt a határon túli közösségek életében. Csurka István az előadás vitájában szintén arra emlékeztette a tanácskozás részvevőit, hogy „ekkor fut fel nagyüzemi szintre a határaink mentén az erőszakos magyartalanítás, a beolvasztás”. Vö. Csoóri Sándor: Eltemetetlen gondok a Dunatájon.; Csurka István hozzászólása. Közli: A monori tanácskozás. 1985. június 14–16. Szerk. Rainer M. János. Budapest, 1956-os Intézet, 2005, 48–58., 145–148. 64 Rainer M. János: Az 1956-os magyar forradalom. Budapest, Osiris, 2016, 147–148. 65 1956 élő emlékezetéről a rendszerváltásra gyakorolt hatásáról Bíró Zoltán ekképp emlékezett: „[...] ötvenhat tanulsága is bennünk élt ott a lakiteleki sátorban. Ez a tanulság összegződött abban a gondolatban, hogy rendszerváltást akarunk, de vérveszteség nélkül, mert a magyarságnak nincs már több elvesztegetni való vére.” Bíró Zoltán: Ötvenhat nyolcvanhétben. In: 1956: a szabadság narratívái... i. m. 2017, [13–18.] 15.
