M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
304 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal után a román állambiztonság gyorsan reagált, és a hallgatókat preventív jelleggel rövid ideig internálták, illetve a szervezők közül 32 személy ellen indult eljárás. 39 A kolozsvári, majd a bukaresti diákság megmozdulásait a Securitate gyorsan és hatékonyan meghiúsította.40 Erdély-szerte egy sor egyéb kezdeményezés is újabb lendületet kapott, így az év első felében indult Szoboszlay Aladár-féle szervezkedés,41 illetve „középiskolai tanárok és diákok ellenzéki attitűdje: ilyen háttérrel rendelkezett az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége (EMISZ), a Székely Ifjak Szövetsége (SZISZ), valamint a partiumi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége (SZVISZ) és a Felső Maros-völgyi »Fekete kéz« nevű titkos szervezet”. 42 Az 1956 utáni megtorlásokban 43 Gheorghiu-Dej sokáig többszintű stratégiát követett, 44 melyben – ha a helyzet úgy kívánta – a magyar forradalomtól és a 39 Bottoni i. m. 2006 1956 Romániában..., 28–29. 40 A forradalom leverése után húsz nappal tett budapesti látogatása során a Román Munkáspárt küldöttsége nevében Gheorghiu-Dej ekképp nyilatkozott a romániai helyzetről az MSZMP KB ülésén: „Voltak bizonyos dolgok egyes diákok között. De a mi pártunk megmagyarázta nekik, s akit szükséges volt, helyére tettünk.” MNL OL-M-KS 288. f. 4/2. ő. e. 7. 41 Szoboszlay Aladár (1925–1958): római katolikus pap, magyarpécskai plébános. Az általa szervezett mozgalom célja forradalom kirobbantása volt egyidejűleg Magyarországon és Romániában, illetve egy közös román–magyar államalakulat létrehozása. 1956 után a „román állam megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával a Securitate emberei letartóztattak közel 300 személyt, majd a kolozsvári perben 57 vádlottból 10-et halálra ítéltek. Bővebben lásd: Tófalvi Zoltán: Kezdeményezések és szervezkedések Erdélyben (Romániában). In: Magyar ’56... I. i. m. 1996, 181–229. illetve: Vekov Károly: A személyi adatok tanúsága. Tények és adatok a Szoboszlai-per elítéltjeiről. Betekintő 2015/4 https://betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2015_4_ vekov.pdf (Utolsó letöltés: 2021. 09. 07.) 42 Bottoni i. m. 2006 Recepció..., 45. 43 Stefano Bottoni a megtorlás folyamatát így foglalta össze: „A Román Kommunista Párt és az állambiztonsági szervek fellépése nyomán 1956 novemberétől az 1960-as évek elejéig kemény megtorlásban volt részük mindazoknak, akik rokonszenveztek a magyar forradalommal. Így például a hatóságok letartóztatták és elítélték azokat a fiatalokat, köztük kiskorúakat is, akik megkíséreltek átszökni a román–magyar határon, hogy csatlakozhassanak a felkelőkhöz. Egy kolozsvári diáklányt 10 év börtönre ítéltek azért, mert egy barátjának küldött levelébe Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét is bemásolta. A kezdeti megtorlások minden etnikumot érintettek. 1958-tól kezdődően azonban érzékelhetően megnőtt a magyar, német és zsidó nemzetiségűek ellen indított eljárások aránya. Elsősorban a magyar értelmiséget és az egyház tagjait sújtották ezek az intézkedések. A legújabb adatok szerint 1956 és 1964 között Romániában összesen több mint 32 ezer embert börtönöztek be, ítéltek kényszermunkára vagy költöztettek kényszerlakhelyre. Közülük a magyar nemzetiségűek száma a kutatások jelenlegi állása szerint legalább 3–4 ezer főre tehető.” Bottoni i. m. 2008, 243–244. 44 Uo. 46–47., illetve Uő i. m. 2006 1956 Romániában..., 38–49.
