M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
298 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal politikai foglyok egy jelentős részét. A rehabilitációnak és a politikai reformoknak 1956. február 14–25. között a Szovjet Kommunista Párt 20. kongresszusán Nyikita Hruscsov beszéde – melyben a pártfőtitkár élesen szembefordult a sztálini személyi kultusszal és politikával – nyitott utat. Ez az egyes kelet-közép-európai országokban más-más mértékben jelentkezett, és időközben bizonyos visszarendeződések is megtörténtek, de elsősorban az értelmiség körében kikerült a tabusítás alól a hatalom és az addigi politika kritikája. CSEHSZLOVÁKIA 1956-ban politikai és gazdasági értelemben Csehszlovákia számított a szovjet blokk legstabilabb országának Közép-Európában, melynek egy sor oka volt. Az ország a győztesek oldalán került ki a második világháborúból, a környező országokhoz képest – a hagyományosan fejlettebb iparnak köszönhetően – viszonylagos gazdasági stabilitás és némiképp magasabb életszínvonal volt jellemző, magas volt a párttagok száma, illetve a szovjet hadsereg sem állomásozott az országban, így a szovjetellenesség sem volt olyan jelentős, mint Lengyelországban vagy Magyarországon. A 1944–1948 közötti hontalanág évei 11 olyan nyomot hagytak az értelmiségétől és vezetőitől megfosztott közösségben, amely a csehszlovákiai magyarság reakcióit is befolyásolták. A többi országéval összevetve, Csehszlovákiában eltérő volt a kommunista párt előtörténete is. A két világháború között legálisan működhetett, így a parlamentarizmusnak és a demokráciának – természetesen meglehetősen relatív értelemben – voltak politikai értelemben hagyományai és előzményei, amik egy ideig fékeztek bizonyos – elsősorban párton belüli – eljárásokat.12 Érdekes módon ugyanakkor az önfelszámoló perek során a legtöbb kivégzett éppen itt volt, és a koncepciós perek Sztálin halála után is folytatódtak: az érdemi desztalinizáció is elmaradt, sőt a rendszer keményvonalas éle erősödött meg. 13 11 Janics Kálmán megfogalmazása, amely a csehszlovákiai magyarság 1945 és 1948 közötti sorsát elsőként bemutató, a nyugati magyar emigrációban megjelent könyve címeként lett leginkább ismert. Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után, 1945–1948. Bern, EPMSZ, 1979. 12 Bencsik Péter – Mitrovits Miklós: „A Szovjetunióval örök időkre és soha máshogy!” Az 1956-os magyar forradalom csehszlovák dokumentumai. Budapest, MTA BTK Történettudományi Intézet, 2018, 14-17. 13 A 20. szovjet pártkongresszus után megindult egyfajta enyhülési folyamat, az értelmiség egyes rétegei, az írók és a diákság bírálta a pártállamot, de a koncepciós perekben való érintettség okán a párt vezetése a személyi kultuszról szóló vitát már 1956 májusában leállíttatta, és megerősítette az ún. burzsoá nacionalisták – köztük Gustáv Husák és társai – elítélésének jogosságát, így a politikai
