M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
296 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal mit jelentett közvetlenül és közvetve a határon túli közösségek és a magyar-magyar kapcsolatok számára. ELŐZMÉNYEK A második világháborút követően a határon túli magyar kisebbségek újabb, komoly traumákat szenvedtek el, majd a kommunista diktatúra kiépülésével az anyaország – tovább súlyosbítva a kisebbségbe kerültek helyzetét – többnyire a szőnyeg alá söpörte az egész kérdést. A magyarországi politika ezen időszaka, amikor a nemzetiségi kérdés a szocialista országok belügyének számított, illetve a hivatalos propaganda szerint a marxizmus-leninizmus győzelmével a nemzetiségi konfliktusok is rendeződtek – így a határon túli magyarság kérdése a békeszerződés aláírása után lekerült a napirendről –, internacionalista automatizmus ként5 jellemezhető. 1948 után önálló vagy viszonylag önálló magyar külpolitika gyakorlatilag a nyolcvanas évekig nem létezett, de a magyar pártvezetés részéről – részben személyes kötődések és a határon túli magyar kommunista vezetőkkel a ’30-as és ’40-es évekből fennálló kapcsolat6 miatt – volt némi érdeklődés és figyelem a témában, de ez az alapvető információszerzésnél nem jelentett többet. A nacionalista ellentétek és határviták a békeszerződések aláírása és a kommunista rendszerek kiépülése után is fennmaradtak Kelet-Közép-Európában. Az ellentétes oldalak esetében rendszerint azonosítható egy „támadó” és egy „védekező” nacionalizmus, mely vitákban előbbi a határon túli nemzetrész védelmezőjeként lép fel, míg utóbbi törekszik a határon átívelő kapcsolatok minimalizálására és nehezíti a határátlépést,7 illetve a kisebbségek erőszakos asszimilá -5 Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Pozsony, Kalligram, 2004, 85., 91–93. 6 Uo. 92. 7 Erről Rákosi Mátyás Gheorghe Gheorghiu-Dej-hez intézett levelében nehezményezte, hogy a román fél nem engedi be a magyarországi sajtótermékeket, nem hajtja végre a vízumegyezményben foglaltakat és korlátozza a ki- és beutazást, sőt a kishatárforgalmat is. Kiemelte, hogy „ez az intézkedés elsősorban a magyarokat sújtja, mert azok laknak a határ mindkét oldalán”, illetve „Ennek következtében ma a szocializmust építő magyar népi demokrácia hasonlíthatatlanul jobban el van szigetelve a szocializmust építő román népi demokráciától, mint ez a Horthy és Antonescu országai között volt. Ezek az intézkedések tíz- és tízezer magyart érintenek a határon innen és túl, akiknek hiába magyarázzuk mi, hogy Románia a lenini–sztálini nemzetiségi politikát alkalmazza, amikor saját tapasztalatai azt mutatják, hogy most sokkal jobban el vannak zárva egymástól, mint Antonescu alatt.” Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltár (OL), Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőség (KV), a Rákosi-titkárság iratai, M-KS 276. fond, 65/112. ő.
