M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
278 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal véleményét más fórumon publikáló Barankovics István17 korábban szintúgy megjelent a folyóirat szerzői között. Az érintőlegesen az elemzés kereteibe vont, 1956 elején (markánsan baloldali) emigráns programmal jelentkező párizsi Valóság folyóirat 18 egyik alapítója Borsos Sándor, a Látóhatár első felelős kiadója volt. ÖNKÉP ÉS SZEREPFELFOGÁS „Előre nem látott forradalom” – Borbándi Gyula évtizedekkel később így fogalmazott 1956-tal kapcsolatban.19 Az októberben lezajlott eseményeket nemcsak a hazától kényszerűen elszakadt, a mindennapoktól valamennyire eltávolodott emigránsok értékelték így. Nem volt várható az otthoniak számára sem. Németh László 1956 novemberében írott elemzésében – Borbándihoz nagyon hasonló kifejezéssel – „előre nem látható tüneményről” beszélt. Szavai szerint a korábbi kelet-berlini vagy poznańi felkelés Magyarországon elképzelhetetlennek tűnt. A forradalom lefolyása ráadásul rácáfolt mindenre, amit a magyar értelmiség – bárhol élt is a világon – a társadalom állapotáról gondolt: „A gondosan szelektált, szemináriummal tömött ifjúság indította el a harcot, a diktatúra gazdájaként emlegetett munkásosztály vívta a derekát, a kommunista fegyveres erő melléje állt. S ezt a harcot a világ legnagyobb fegyveres erejének a beavatkozása sem tudta egészen letörni [...], s mindnyájunk bámulatára tovább folyik.” 20 A szabadságharc és fegyveres felkelés annak ellenére váratlan volt mindenki számára, hogy az emigráns vitában résztvevők gondolkodására hatást gyakorolt az otthoni „erjedés” folyamata. Kovács Imre vitaindítójában a magyar népet még „a változó kommunista taktika” „tehetetlen áldozatának” ábrázolta, amelyet a vasfüggöny mindenféle tájékozódástól elzár, és amely atomizáltságában „még csak nem is tömeg”. „Forradalomra, felkelésre nincs lehetősége; ami maradt számára, az 17 Barankovics István (1906–1974): politikus. 1937 és 1944 között Az Ország Útja, 1943 és 1944 között a Magyar Nemzet szerkesztője. 1945 és 1949 között a Demokrata Néppárt elnöke, 1947 és 1949 között a párt országgyűlési képviselője. 1949 februárjában a párt megszüntette működését, ekkor Nyugatra távozott. A Magyar Nemzeti Bizottmány végrehajtóbizottságának tagja. A Látóhatár ban hozzászólt a lélektani hadviselésről szóló vitához (Megjegyzések a lélektani hadviselésről. Látóhatár , 1954/1, 1–12.), írt a kereszténydemokrata politika sajátosságairól (Haladás és keresztény politika. Látóhatár, 1955/3, 157–168.), sőt korábban a Látóhatár Baráti Társaság tagjai közé is csatlakozott. 18 1953 októberében alapított, határozottan baloldali folyóirat. Szerkesztője és kiadója Borsos Sándor, főmunkatársa Presser István volt. A Tények című melléklet – amelyben az idézett, fenti két személy által jegyzett program napvilágot látott – 1954-től jelent meg. 19 Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza, 1945–1985. Bern, EPMSZ, 1985, 234. 20 Németh László: A magyar forradalomról . [Szerk. Görömbei András]. Budapest, Nap, 2011, 70–71.
