M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
269 Albert Zoltán Máté: Tildy Zoltán... Dénes Tibor. Az ötvenhatos menekült politikusok, csalódván az Egyesült Államok magatartásában, arra törekedtek, hogy szervezetük ne amerikai patronátus alatt jöjjön létre. Inkább a nyugat-európai kormányokra kívántak támaszkodni és ennek jele volt, hogy Strasbourgot választották kongresszusuk színhelyéül, Párizst pedig a szervezet állandó székhelyéül.”171 Nagy Ferenc támogatta az ötven hatosokat, illetve kezdeményezte, hogy a Bizottmány vállalja a forradalmi követeléseket, illetve az új emigráns képviselet a ’45-ös pártok és a szabadságharcos csoportok képviselőiből alakuljon meg. Hasonló véleményen volt Kiss Sándor, Kovács Imre és a parasztpártiak is. Pfeiffer Zoltán172 ellenezte a külön úton járó szervezetet. A Magyar Forradalmi Tanács173 alakuló kongresszusát 1957. január 5-én tartották Strasbourgban. Megerősítették a forradalomban kifejezésre jutott elveket, elítélték Kádár Jánost és társait, elnökké választották Kéthly Annát, mint a Nagy Imre-kormány egyetlen külföldre került tagját, a társelnök Kővágó József, az alelnök pedig Király Béla lett.174 A Kéthly–Kővágó–Király hármas elsősorban a Nagy Imre-kormányt képviselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és a nyugati országok előtt, így hárman megalakították az ún. Kormányképviseletet, amely a Forradalmi Tanács támogatását is élvezte. Bár a nyugati hatalmak széles körben elítélték a Kádár-kormányt, a Kormányképviseletet nem ismerték el. 175 részt vett a forradalomban, majd Párizsba emigrált. 1957–1958 között a strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács gazdasági vezetője volt. 1981-ben megalapította a Recski Szövetséget. 171 Borbándi i. m. 1985, 251. 172 Pfeiffer Zoltán (1900–1981): ügyvéd, politikus. 1945-től az FKgP színeiben nemzetgyűlési képviselő. 1947 márciusában kilépett a pártból, és a nyár folyamán megalakította a Magyar Függetlenségi Pártot, amelynek vezetője lett. 1947-ben a párt 49 mandátumot ért el, de eredményétől – a kommunisták fellépésére, csalásra hivatkozva – megfosztották. 1947 novemberében elhagyta az országot. Az emigrációban részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. 173 „A Tanácsban 8–8 taggal képviseltették magukat a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Keresztény Demokrata Párt, a Petőfi Párt, a Parasztszövetség, a munkástanácsok és szakszervezetek, valamint a fegyveres erők, 4–4 taggal vett részt a Petőfi Kör, a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa, az egyetemi ifjúság, a politikai üldözöttek szervezete és az Írószövetség. [...] A Tanács európai központja Párizsban, a Champs Elysées melletti rue Vernet 16. szám alatti irodaházban rendezkedett be.” Államvédelmi feljegyzés szerint a Forradalmi Tanács Intézőbizottságának tagjai voltak: az FKgP vonaláról: Adorján József, Auer Pál, B. Rácz Imre, Nagy Ferenc; a Petőfi Párt vonalán: Benkő Zoltán, Kovács Imre; a Keresztény Pártok vonalán: Hajdu-Németh Lajos; a Parasztszövetség vonalán: Kiss Sándor; végül Ignótus [sic! ] Pál. [ A feljegyzésben nincs nagyobb hely kihagyva Kiss Sándor és Ignotus között, de valószínűleg őt nem sorolták a Parasztszövetséghez. – A. Z. M.] Lásd: Borbándi i. m. 1985, 254.; II/3-a. alosztály: Feljegyzés. Emigrációról. (1957. 03. 22.). ÁBTL 3.1.5.-O-14820/1 /139. 174 Borbándi i. m. 1985, 252. 175 Uo. 253.
