M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
232 Sorsok és horizontok 3. Magyar a magyarral – és a nagyvilággal A BUDAPESTI BELGA KÖVETSÉG A FORRADALOM KÉT HETÉBEN Ezt a felemás, a kétoldalú relációban mégis egyfajta olvadást mutató korszakot zavarta meg 1956. október 23-án este a fegyverropogás zaja. A belga követség a forradalom alatt kevés információt tudott Brüsszelbe eljuttatni, mert sem a telefon, sem pedig a távíró-összeköttetés nem működött megfelelően a külföld felé. A külügyminisztérium a külképviseletről az első híreket az október 27-én Bécsbe érkező, Budapestről menekülő három belga állampolgár révén, és az osztrák fővárosban dolgozó diplomatáján, Robert Meuwisszen keresztül kapta. Collon október 29-én tudott először egy rövid táviratot továbbítani Budapestről Brüsszelbe, amiben a külképviselet vezetője jelezte: „hazafias lázadás tört ki Budapesten”, illetve, hogy „a diplomáciai személyzet jól van”.28 A követ telefon kapcsolatot csak október 30-án tudott létesíteni Belgium bécsi követségével, addig elszigetelt maradt, mert – a tervekkel ellentétben – az önálló távírórendszerrel rendelkező budapesti brit külképviseletre sem tudott táviratot eljuttatni, amivel Brüsszelt informálhatta volna. A belga diplomata az eseményekről naplót vezetett, ami alapján október 30-i dátummal jelentést készített.29 Az első hét történéseit 23 oldalas dokumen tumban mutatta be. Ebben jelezte, hogy a Donáti utcában október 23-a éjjeltől jól lehetett hallani a lövéseket, sőt október 24-én egy járőröző szovjet tank is elhaladt a követség előtt. Collon a jelentésben kitért arra, hogy a belga diaszpóra tagjai, illetve a későbbi Intercontinental helyén álló Duna Szállóban lakó néhány üzletember honfitársa sértetlenül megúszta a forradalom első napjait, és esetenként értékes információkat is közöltek a helyzetről. Belgium egykori budapesti tiszteletbeli konzuljának, Haggenmacher Henriknek a testvére, Adler-Rácz Marianne a belvárosból telefonon többször is hírt adott az általa tapasztaltakról. Beszámolt arról, hogy a belga üzletemberek október 26-án testületileg tettek látogatást a Donáti utcában, ahol szintén informálták a látottakról, mielőtt a francia követség konvojával hárman közülük Ausztriába távoztak volna.30 A jelentésből kiderül, hogy Collon az első két napban nem mozdult ki a követségről, amely egyben lakhelye is volt. Az alkalmazottakon, a belga kolónián keresztül, illetve diplomata kollégáival telefonon egyeztetve, és nem utolsó sorban a rádiót hallgatva próbált informálódni. Leginkább a Donáti utcához közel eső Széna téri eseményekről számolt be feljegyzéseiben. A belga követ először október 25-én délelőtt járta be 28 AMAEB, Hongrie, 12787, 1956, 10. dosszié, 1307. sz. 395. sorszám. Budapest, 1956. 10. 29., illetve 9. sz. kódolt távirat, 1956. 10. 29. 29 AMAEB, Hongrie, 12787, 1956, 10. dosszié, 1308. sz. 396. sorszám. Budapest, 1956. 10. 30. 30 Az ún. francia konvoj, amihez több más követség is csatlakozott, 1956. október 29-án ment Bécsbe. Lásd: Turbet-Delof, Guy: Egy francia diplomata a forradalomban. Guy Turbet-Delof naplója . [Szerk. Hegedüs B. András – Litván György]. Budapest, 1956-os Intézet, 1996, 53–58.
