M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
3. fejezet: Magyar a magyarral – és a nagyvilággal
227 Fejérdy Gergely: 1956 a budapesti belga követ szemével Collon Budapestre érkezése után szokatlanul aktívnak mutatkozott: nemcsak a Külügyminisztériumba látogatott el, ahol 1956. január 30-án Boldoczki János tárcavezető miniszter fogadta,9 hanem Hegedüs András miniszterelnöknél, illetve az Országgyűlés elnökénél, Rónai Sándornál is tiszteletét tette. Ez utóbbi találkozón a magyar házigazda felvetette Collonnak, hogy jót tenne a kétoldalú kapcsolatok megerősítésének, ha a két ország képviselői kölcsönös látogatásokon találkoznának, mint ahogy az a Szovjetunió és Lengyelország esetében tervbe volt véve. Rónai azonban jelezte, hogy egy ilyen terv megvalósításának előkészítése legalább hat hónapot vehet igénybe. Collon jelentésére a brüsszeli minisztériumban tollal ráírták, hogy Belgium az ötletet nem ellenezi, de nem fogja kezdeményezni a magyar képviselők meghívását. 10 A belga követ feladata mindenekelőtt az volt, hogy megfigyelje a szovjetek magyarországi viselkedését. A diplomata ezt a küldetést különösen fontosnak tartotta. Collon úgy vélte, hogy Moszkvának nincs más választása, mint hogy törekedjen a „békés egymás mellett élés” előmozdítására. Ezt erősítették meg benne 1956 februárjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának 20. kongresszusán elhangzott, nyilvánosságra jutott, a hidegháború enyhülésének irányába mutató nyilatkozatok is. 11 1956. április 6-án Collon hosszas és őszinte beszélgetést folytatott Jurij Andropov szovjet nagykövettel. Oroszul beszélgettek. Amint az kiderül a belga követ jelentéséből, szovjet kollégája a békés együttélést szorgalmazta a két blokk között. Andropov, Collon jelentése alapján, hosszú fejtegetésbe kezdett. Többek között azt tanácsolta a belga külügyminiszternek, Paul-Henri Spaaknak, hogy tanulmányozza az orosz történelmet a Szovjetunió megértése érdekében. A belga diplomata úgy vélte, hogy Moszkva Nagy Péter politikáját folytatja, amelynek alapelemei az imperializmus, a sovinizmus, a vallásos fanatizmus és az idegengyűlölet. Ahogy a cárok korábban az evangéliumra hivatkozva vezették be ideológiájukat, Hruscsov Marx műveivel kézben próbálja terjeszteni a kommunizmust. „A marxizmus felváltotta a korábbi a cezaropapizmust” – írta. A belga diplomata szerint az orosz kommunisták tipikus messiási beállítottságukkal, egyfajta vallási elhivatottsággal elődeik útját járták. Collon elemzésében aláhúzta, hogy a Szovjetunióban pontosan a múlt öröksége az, hogy az államérdek sokkal fontosabb tényező, mint az anyagi javak és az egyén boldogulása, ami a nyugati demokráciák individualista világában különösen is nehezen felfogható jelenség. 9 Hírek. Nép Lap , 1956. 01. 31. 4. 10 Archives du ministère des Affaires étrangères belge (AMAEB, Belgium Külügyminisztériumának Levéltára) Hongrie, 12878, 1956, 10. dosszié, 358. sz. 110. sorszám. Budapest, 1956. 04. 18. 11 Collon a magyar sajtóban megjelent híreket kommentálva hosszú jelentést írt a 20. Kongresszusról. Uo. 191. sz. 57. sorszám. Budapest, 1956. 02. 28.; illetve, Uo. 207. sz. 67. sorszám. Budapest, 1956. 03. 06.
