M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
180 Sorsok és horizontok 2. Közös sors aznapi ülése. Ezekből az órákból szinte csak arra emlékeztem, hogy felgyűlt, elintézetlen feladataim bonyolításához fogtam hozzá.” 61 Feltehetően Hegedüsnek ennek a délutánnak az emléke inkább kellemetlen, mint lényegtelen volt, ha arra gondolunk, hogy a beszéd gondolatmenete és néhány szófordulata kísértetiesen megegyezett a nyolc órakor elmondott Gerő Ernő-féle szöveggel. Sokkal inkább arról van szó, hogy a délután két órakor kezdődött ülés előtt egyeztetés történt, s ekkor még a vezetésnek ez volt a véleménye az utcán történtekről, nem fogván föl annak az ő hatalmukat is poten ciálisan fenyegető lényegét. A politikai vakságban szenvedők táborába tartozott Friss István62 is. Friss egy 1956 decemberében tartott vitán így emlékezett október 23-a délutánjára. „Én 23-án délután felvetettem az elvtársaknak, hogy miért nem hívjuk ki a munkásokat az utcára [...] az volt a válasz: nem tehetjük, mert nem tudjuk, miért tüntetnek a munkások. Ebből látszott, hogy nem merünk, és nem tudunk már a munkásokhoz fordulni.” 63 Az állami és pártvezetők zöme tehát nem tudta, vagy nem akarta tudni, miért tüntetnek a munkások. Feltehetően azt sem nagyon tudták, hogy a válságosra fordult helyzetben miként viselkedne a hadsereg a tüntetőkkel szemben. Pedig a riadótervről – ha ezt más nem bizonyítja, elegendő az előző napok vitáira, jelentéseire hivatkozni – tudtak. Tudhatták azt, hogy a karhatalmi riadóterv éppen arra való, hogy az ilyen esetekben válaszolni tudjanak az őket érő fenyegetésekre. Azt is tudhatták, hogy ezek a tervek ott hevertek a belügyminiszter és a vezérkar főnökének, illetve a csapatok parancsnokainak a páncélszekrényeiben, csak fel kellett volna őket bontani.64 Földes László mondatainak lényegét idéztük, aki ebben az esetben is, évtizedekkel a történtek után hajlamos volt elfeledkezni arról, hogy mi is volt 1956 októberében a valós helyzet. Néhány alakulatnál ugyanis felbontotta a parancsnok ezeket az alakulatokra szabott riadóterveket, s kénytelen volt megállapítani, hogy ezek az irományok használhatatlanok voltak. Olyan állományra és fegyverzetre hivatkoztak a tervezet készítői, amelyek a valóságban nem léteztek. 61 Hegedüs András: A történelem és a hatalom igézetében. Budapest, Kossuth, 1988, 289. 62 Friss István (1903–1978): politikus. A két világháború között az illegális kommunista párt tagja volt, majd 1941 és 1945 között moszkvai emigrációban élt. 1948 és 1956 között az MDP KV, 1956 és 1978 között az MSZMP KB tagja. 63 Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2-3-i ülésének jegyzőkönyve. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei I. Szerk. Balogh Sándor, Budapest, 1993, 190. 64 Földes i. m. 1984, 241.
