M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
173 M. Kiss Sándor: Egy sortűz „furcsa” háttérrel 1953-as Elvi előterjesztés ben, amely alapján létrejött az a terv, amely 1956-ban is érvényben volt, a következőket olvashatjuk: „A Belügyminisztérium fegyveres erőinek a támogatása és az azokkal való együttműködés olyan esetekben, amikor a BM fegyveres erői a Népköztársaság állami biztonságát, a közrend megóvását, valamint a fontosabb objektumok és helységek megvédését biztosító törvényes feladataik végrehajtására önmaguk nem képesek.” Az előterjesztés ennek az összefüggésnek a jegyében határozza meg a hadsereg feladatait. Ezek szerint a hadsereg feladata a saját épületek őrzése és védelme egy esetleges támadás esetén. A párt- és kormányépületek, valamint a közlekedési, távközlési épületek védelme, a gyárak működőképességének biztosítása az oda védelemre kirendelt belső karhatalmi erők feladata. Szükség esetén a honvédség erőinek vagy a belügyi erőknek alárendelve a védelem segítése, illetve azok felváltása a feladata. „A honvédség csapatai – rendelkezik az előterjesztés – kötelesek a karhatalmi intézkedéseket a BM fegyveres parancsnokának útmutatása és irányelvei alapján összmüködésben végrehajtani.” A hadsereg alakulatainak a bevetését engedélyezheti a honvédelmi miniszter, a Magyar Néphadsereg Vezérkarának főnöke, illetve a helyőrségparancsnok. Leszögezi az irat azt is, hogy az egyes helyőrségek területéről csak a miniszter vagy a vezérkar főnöke engedélyével vethetők be csapatok más helyőrség területén.37 Zsitnyányi Ildikó kutatásai alapján tudjuk, hogy az Elvi előterjesztés felhasz nálásával elkészült részletes terv 1956. március 23-án a Magyar Népköztársaság Honvédelmi Minisztériuma Hadműveleti Csoportfőnökségén volt.38 A Honvédelmi Tanács által elkészített országos és vidéki karhatalmi tervek szerint a karhatalmi feladatokat a belső karhatalom alakulatai és a rendőrség látták el. Rendkívüli esetben hozzájuk csatlakoztak a Magyar Néphadsereg erre kijelölt alakulatai. A fővárost öt karhatalmi körzetre osztották, s ebben a honvédség 1394, a belső karhatalom 600, a rendőrség 235 fővel volt érdekelve. A hadsereg 41 honvédségi objektumot őrzött, ehhez rendkívüli esetben további 73 objektum csatlakozott. A terv szerint összesen 246 objektumot kellett megerősíteni, illetve őrizni politikai katasztrófa esetén. 39 37 Elvi előterjesztés a Magyar Néphadsereg csapatainál, az állami és a társadalmi rend fenntartsa, illetve elemi csapások bekövetkezte esetén elrendelésre kerülő biztonsági (karhatalmi) szolgálat megszervezésével kapcsolatban. HL 1954/T. 8. doboz, 1. csomó. A Hadműveleti Csoportfőnökség iratai. Továbbá: Kahler Frigyes – M. Kiss Sándor: Kinek a forradalma? Erőszakszervezetek 1956-ban. A fordulat napja. Ismét sortüzek. A nagy per. Budapest, Püski – Kortárs, 1997, 38–39. 38 A hivatkozott iratanyagot 1998-ban találta meg Zsitnyányi Ildikó. HL MN VK Csoportfőnökség iratai 1967/260. d. Lásd részletesen: Zsinyányi Ildikó: Hadsereg és forradalom 1956. Hadtörténeti Közlemények, 1999/4, 824–850. 39 Uo.; Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai, 2006.
