M. Kiss Sándor: Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
165 M. Kiss Sándor: Egy sortűz „furcsa” háttérrel hogy kijelentette volna azt, hogy Árpásit és Toldi áv . tiszteket fel fogják akasztani. Elmondom tovább azt is, hogy Hunyadi erősen ittas állapotban volt és nagyon kiabált, de hogy mit, eme már nem emlékszem vissza. Azt tudom, hogy Hunyadi egyedül volt, később a nagy kiabálásra megjelent ott a felesége is, aki hívta haza Hunyadit, majd megjelent az ott lakó Gyurina György, aki aztán elrán cigálta onnét. Később, ahogy kinéztünk az ablakon, azt láttuk, hogy nagy tömeg volt kint az utcán és a szomszédos kertben. Ekkor Árpási a lakásán lévő házi telefonon átszólt S.udvarhelyre [Somogyudvarhelyre], és kért még kettő katonát a védelmére. Azonban a két katona nem érkezett meg. Egyszer csak azt hallottuk, hogy gépkocsi búgott és lőttek. Ekkor Árpási Nagykanizsára telefonált, és kérte a segítséget. Innét érte eljött egy gépkocsi, amivel el is szállították.” 21 Az események sorrendjét tekintve megegyezik a tanítónő vallomása a lakásadó, Györgyfalvi Lajos, másutt Gyurina Lajos, illetve Alajos György vallomásával. Ezek szerint Árpásinak nagyon sok haragosa volt a faluban, ezért kért katonai védelmet a hadnagy a berzencei határőrstől. Hunyadi a nap délutánján együtt dolgozott Árpásival a kertben, és semmi probléma nem volt köztük. Este Hunyadi, ekkor már ittasan visszatért, és Györgyfalvinak elmondta, hogy az őt ért sérelem miatt le akar számolni Árpásival . Györgyfalvi szerint Hunyadinál semmiféle eszköz nem volt, sőt Hunyadi hosszú rábeszélés után el is ment. Györgyfalvi ugyanis meggyőzte, hogy három fegyveressel úgysem bír. Györgyfalvi szerint a sortűz a tanácsházánál csak ezután dördült el, „...melyre az Árpásinál lévő katonák is riasztólövéseket adtak le”. Ezután érkezett meg Nagykanizsáról a gépkocsi, s vitte el Árpásiékat. 22 Árok Magdolna és Györgyfalvi Lajos tanúvallomása alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tanácsházánál kilőtt sortűz és az Árpásiéknál lévő incidens között nem volt összefüggés. „Györgyfalvi vallomásában viszont van egy olyan motívum, amelyről soha sehol a későbbiekben nem esett szó. Ezek szerint Berzencén kétszer lőttek. A sortűzre az Árpásit őrző határőrök szintén lövéssel válaszoltak.” 23 Az Ignácz Tanács feltehetően gyorsan átlátta, hogy nem érdemes a sortűz kilövésének körülményeit vizsgálni, mert kétség nélkül kiderülne, hogy a határőr katonák faluba érkezésének az oka Árpási félelmen alapuló provokációja volt. Az Árpási-féle feljelentést a tanács tehát hamar kikapcsolta a Hunyadi-féle perből. A berzencei sortűz harmadik szálát 1958. június 5-én varrta el az igazságszolgáltatás. „Az 1958. április 9-én indult nyomozás adatai alapján Lovrencsics Lajos 1956. október 27-én Berzence községben felvonulást szervezett, majd a gyűlésen követelési pontokat olvasott fel. Többek között követelte a begyűjtési dolgozók 21 Árok Magdolna tanúvallomása (1957. 01. 22.). Uo. 22 Györgyfalvi Lajos vallomása (1957. 01. 22.). Uo. 23 M. Kiss Sándor: Olvasókönyv. Forradalom Somogyban – 1956. Budapest, Püski, 1997, 14.
