M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
158 Sorsok és horizontok 2. Közös sors Berzence földjét; a kiontott vérért azok felelősek, akik népi demokráciánk ellen, a proletárdiktatúra megdöntésére biztatták fel a község lakóit.” 3 A kommunista brosúra szerzői feltehetően nem voltak tisztában a szerkesztés alapvető szabályaival sem, mert néhány oldallal később már egy egész más történet keretein belül indokolták meg, hogy miként kerültek a határőrök a faluba. „Délelőtt a két lovász, Dinisz és Kobela fegyveresen indult Berzencére. Vágtában érkeztek vissza. Dinisz jelentett: – Főhadnagy elvtárs, jelentem, a tanácsháza előtt egypár százas tömeg tartózkodik. A tanácselnököt követelik, meg a kommunisták fejét... Bennünket is le akartak tartóztatni, de mi a lovak közé vágtunk... A felettes parancsnokságtól délután értesítés érkezett: »Öt fő menjen át, teremtsen rendet...« Maga Nagy főhadnagy indult el. A lovas kocsi későn érkezett. A részeg hangadók tomboltak, betörtek Árpási hadnagy lakásába, és fenyegették a héttagú családot. Az emlékmű ledöntése után úgy gondolták, nincs hatalom, amely szembeszállhatna velük. Pedig volt. Éppen visszatérőben voltak a tanácsházához, amikor a határőrök odaérkeztek. A főhadnagy felállt: – Kérem önöket, a parancsnokság nevében, oszoljanak széjjel. Nincs szükség további... Az embercsoport egy pillanatra megállt. Ekkor érkezett a válasz. Egy lövést adott le valaki a tömegből. A főhadnagy fölött süvített a golyó, az elsápadt. – Még egyszer felszólítok mindenkit, oszoljanak. Ellenkező esetben fegyvereinket használjuk... A határőrök lövésre készen álltak. Kis csettintések hallatszottak. Az egyik fő hangadó, Loncsár Vendel elkiáltotta magát: – Mi, megijedtek ezektől a ...? Fegyverezzük le őket! Ide a fegyverekkel! Utánam! Megindult! Sokan követték. Már csak harminc méter, már csak húsz, azután közvetlenül ott vannak a lovak előtt... Rövid tűzparancs... A négy fő hangadó elesik. Mindenki elszalad. Berzencén elaludt a reakció lángja.” 4 A berzencei sortűzről munkájában Szántó László történész is értekezett. Ő meglepő eredményre jutott. „Sajátos vonulatát képezték a nap történéseinek a megye déli részén, a határsávban elhelyezkedő községek egy részében lezajlott felvonulások és gyűlések, ugyanis némely esetben lerombolták vagy megrongálták a szovjet, bolgár második világháborús emlékműveket, több községben kisebb csoportosulások önkényesen behatoltak a párt- és tanácsi irodákba, sor került az első iratégetésekre. Ez utóbbi egyfajta szélsőséges kifejeződése volt a gyűlölt beszolgáltatási rendszer által okozott sérelmekből fakadt indulatoknak. (Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy a megye más részein is előfordultak már október 26–27-én hasonló indulatkitörések.) Az események közül tragikus kimenetele miatt sajnos, kiemelkedik a határ menti Berzence községben tartott 3 Uo. 30. 4 Uo. 60–61.
