M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
154 Sorsok és horizontok 2. Közös sors a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a Katonai Kollégium elnöke99 az 1957. évi 34. törvényerejű rendelet 21. §. (3) bekezdése100 alapján a „halálbüntetés végre hajtása iránt” intézkedett.101 A kegyelemre fel nem terjesztett halálraítélteket, így Gulyás Lajost, Tihanyi Árpádot, Kiss Antalt és Zsigmond Imrét 1957. december 31-én éjjel, a Győr Megyei Börtön udvarán ártatlanul kivégezték. 102 Mivel a Ledényi vezette tanács az igazságügyi miniszter útján nem terjesztette fel Gulyás kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanácshoz, de jure Dobi Istvánnak, a kollektív államfői testület elnökének nem volt lehetősége a református lelkész életének megmentésére. A református egyháztól és másoktól beérkezett kegyelemi kérvényeknek nem volt jogvesztő hatálya, a kérvényezők az ügyben ugyanis magánszemélynek számítottak. Gulyás kivégzése előtt egy nappal, 1957. december 30-án Bereczky püspök magas rangú állami kitüntetést vett át Dobitól több református, illetve más felekezetű egyházi személlyel együtt. 103 A szőnyi református családból származó Dobi Istvánnak tehát nem volt jogi lehetősége, hogy betartsa a Győry püspöknek tett ígéretét.104 A fennmaradt forrá sokból azonban az nem rekonstruálható, hogy informális módon tett-e kísérletet Gulyás megmentésére. Bár a Ledényi vezette tanács kegyelemre terjesztette fel a per 1. rendű vádlottját, Földes Gábort, az Elnöki Tanács – befolyásos kommunista színész kollégái közbenjárása ellenére – nem adott kegyelmet. Dobi István az Elnöki Tanáccsal együtt más halálraítélteknek sem adott kegyelmet. Ennek megfelelően így írt emlékiratában: „Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa elnöke 1952. év augusztus havától vagyok. Tíz esztendő alatt semmi olyan probléma, amelynek 99 Ledényi Ferenc (1904–1968): hadbíró. 1954 októberétől hadbíró ezredes. 1955 júniusától a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának elnöke, 1956. január 1-jétől 1962. szeptember 30-áig a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese. Életrajzát lásd: Ledényi Ferenc dr. – Életrajz. https:// perek56.hu/ords/f?p=1051:4:13521746886306::NO:RP,4:P4_SZEMELY_ID,P4_SZEMELY_CIMKE_ KOD:76154,BIRO (Utolsó letöltés: 2021. 05. 18.) 100 1957. évi 34. törvényerejű rendelet a népbírósági tanácsokról és a bírósági szervezet, valamint a büntető eljárás egyes kérdéseinek szabályozásáról 21. §. (3): „Ha a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa az elítéltet nem ajánlja kegyelemre, a halálbüntetés végrehajtása iránt intézkedik.” In: Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1957. Budapest, Minisztertanács Titkársága, 1958, 192. 101 Vö. Erdős i. m. 2018, 104–115. 102 A kivégzésükről készült jegyzőkönyveket (1957. 12. 31.) lásd: Győri Törvényszék, Irattár, B. 1348/1957, 1. doboz. 103 Köpeczi Bócz Edit: Az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenysége . Budapest, Akadémiai, 2004, 115–116; Adalékok a Magyarországi Református Egyházban... i. m. 2006, 517. 104 Ezért sem találhatóak az Elnöki Tanács 1957-es kegyelmi határozatai, illetve Dobi István elnöki iratai között Gulyásra vonatkozó iratok. Vö. MNL OL XVIII–2–c, 108., 108/a., 108/b., 108/c. dobozok és MNL OL XVIII–2–g 423. doboz.
