M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
2. fejezet: Közös sors
127 Hajagos Csaba: Túri Mihály... nyújtott be a letartoztatás meghosszabbítására, amelynek feloldására Túri Mihály május 22-én benyújtott szabadlábra helyezési kérelmével tett kísérletet.131 A kére lemben a következőket fogalmazta meg: „Előadom, hogy én 1957. február 22-e óta vagyok előzetes letartóztatásban. Nekem idős szüleim vannak, akik dolgozni már nem tudnak, és eltartásáról nekem kellene gondoskodni. De egyébként is, az ellen[em] felhozott vádak a valóságnak nem felelnek meg. A fentiek alapján kérem a szabadlábra helyezésemet.”132 Bő másfél hónap múlva Túri kérelmét a megyei bíróság május 29-én született végzésben elutasította. 133 A megfellebbezett végzést végül 1958. július 2-án a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága is elutasította. 134 Az ügy leghosszabb és egyben az ítélet megszületése előtti utolsó – még a fellebbezés előtti – nyilvános tárgyalási blokkját 1958. október 20. és november 3. között rendezték a Kiskunfélegyházi Járásbíróságon, ahol újfent Dr. Kiss Ernő tanácsvezető és Dr. Pajtás István ügyész vezették le a tárgyalást.135 Túri Mihályt meghatározott ügyvéd, Dr. Terjék József védte. Túri Mihály a következőképpen nyilatkozott: „A vádat megértettem. A vád tárgyává tett cselekmény elkövetésében részben érzem magamat bűnösnek abban a vonatkozásban, hogy a községi nemzeti bizottság elnöki tisztjét magamra vállaltam. A vád tárgyává tett egyéb más cselekményben nem vettem részt.” Az ügyészi kérdésre, amely a Nemes Nagy Nándor-féle földre vonatkozott, a következőt válaszolta Túri Mihály: „A határozatot a Nemzeti Bizottság hozta, mint már említettem, hibát követtem el azáltal, hogy szerkesztésénél nem voltunk elég körültekintőek, és a határozatba nem vettük bele azt, hogy ez a határozat a termelőszövetkezet egyenes kívánságára történt.” 136 A következő napon, október 21-én folytatódott a tárgyalás, ahol Timaty Miklós honvéd főhadnagy (Kiskunmajsa) is tanúskodott, és megerősítette, hogy látta a téren Túri Mihályt, de a közvetlen bántalmazók közé nem sorolta. Egy rendkívül érdekes tényező viszont kitűnik a tanúvallomásából. „...Neményi József további bántalmazására került sor, a tanácsháza előtt. Ezt nem sikerült megakadályozni, mert a fegyverhasználatot Papp őrnagy nem engedélyezte.”137 Papp Zoltán őrnagyot, az MN 3343 Kiskunmajsa ezredtörzsfőnök helyettesét 6 év börtönre, 5 év jogvesztésre, 1⁄2 vagyonelkobzásra ítélték, ugyanis a kiskunmajsai helyőrségben maradt erők parancsnokaként nem számolta fel a szóban forgó tüntetést. 1956. 131 BKMB B III.670/1958/2. sz. 132 BKMB B.III. 639/1958/7. sz. 133 BKMB B III. 670/1958/5. sz. 134 BKMB B III. 670/1958/6–7. sz. 135 BKMB B.III. 670/1958/17. sz. 136 Uo. 15. 137 Uo. 15.
