M. Kiss Sándor - Nagymihály Zoltán (szerk.): Sorsok és horizontok. Tanulmányok a magyar forradalom hatvanötödik évfordulóján - RETÖRKI könyvek 46. (Budapest, 2021)
1. fejezet: Körvonalak
57 Kiss Réka: Fegyelmi eljárások budapesti ügyvédek ellen szerepeltek és nem egy helyen vezető szerepet töltöttek be”.7 Ezt felismerve a berendezkedő kádári hatalom 1957 végéig több mint 100 ügyvéd ellen indított fegyelmit, 44 ellen bűnvádi eljárást, 48 ügyvéd került rövidebb ideig tartó rendőrhatósági, illetve közbiztonsági őrizetbe. Ezek a számok azonban a tömeges tisztogatásnak még csak az első fázisát tükrözték. Olyan jelentős ügyvéd-perek még nem indultak el, mint az újpesti forradalmárok monstre perében halálra ítélt és kivégzett Rajki Márton, vagy a Jánoshalmi Nemzeti Bizottság vezetéséért az életével fizető Szobonya Zoltán ügye. A helyzet Budapesten tűnt a párt szempontjából a legrosszabbnak. A fővárosban működött az ügyvédek 45%-a (1288 fő), amit a hatalom túlzottnak talált. Ráadásul a fővárosi ügyvédek 60%-a, messze az országos átlag fölött, magánpraxist folytatott, viszont csupán negyvenegyüknek volt párttagkönyve. A fővárosban élt tovább leginkább az ügyvédi kar államhatalomtól (anyagilag is) viszonylag független autonóm világa, amelyet nem sikerült a monolit pártállami rendszerbe beilleszteni. Ez az ügyvédi réteg széles társadalmi kapcsolati hálót mozgatott, avagy „állandó kapcsolatuk volt az állampolgárok széles rétegeivel”. Miskolc mellett a fővárosi ügyvédek kapcsolódtak be testületi szinten is legaktívabban a forradalmi eseményekbe. 8 Így a politikailag megbízhatatlan ügyvédi kar megtisztítása és szoros kontroll alá vonása a kádári hatalom stabilitása és a megtorlás gépezetének gördülékennyé tétele szempontjából alapvető jelentőségű feladatnak bizonyult. A Budapesti Ügyvédi Kamara autonómiáját 1956. december 21-én felfüggesztették, a testületet attól kezdve előbb Bárd Imre,9 majd Mártai László személyében minisz teri megbízott vezette. 1957. március 11-én az Igazságügyi Minisztérium körlevélben szólította fel a megyei bíróság elnökeit az ügyvédek forradalom alatti szerepvállalásának felmérésére és a részletes információgyűjtésre, hogy a „megyei pártbizottsággal egyetértésben és a megyei ügyésszel, szükség esetén a járási igazságügyi vezetők bevonásával állapítsa meg, hogy a megye területén működő ügyvédek közül kik tanúsítottak az október 23-át követő ellenforradalmi események során olyan ellenforradalmi magatartást, amely az ügy további kivizsgálását teszi indokolttá”. 7 Dr. Nezvál Ferenc: A magyar ügyvédség helye és szerepe a szocialista társadalomban In: I. Országos Ügyvédkongresszus, 1962. augusztus 24–25. Szerk. Dr. Bolgár György. Budapest, Országos Ügyvédi Tanács, 1963, 14. 8 Előterjesztés a Politikai Bizottsághoz..., 1957. 9 Bárd Imre (1881–1958): ügyvéd. Tanulmányai befejezése után kivándorolt az USA-ba. Budapestre visszatérve ügyvédi irodát nyitott, a Tanácsköztársaság alatt a külügyi népbiztosság munkatársa. Az ötvenes években politikai perekben ún. dupla nullás védő. Az 1956-os forradalmat követően a Budapesti Ügyvédi Kamara autonómiájának felszámolását követően a Kamara kormánybiztosa. Nagy Imre és társai perében a miniszterelnök védője.
