Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon

II. Településpolitikák és helyi érdekérvényesítés a 20. században...

végbe.161 E félig megtűrt, félig spontán fejlődés máig ható eredménye, hogy a falvak többsége nem vált slum övezetté a szocializmus négy évtizede alatt.162 A vidék gazdaságának diverzifikációja eredményezte azt a szimbiózist, amelyben a második gazdaság (háztáji, családi gazdaság, melléküzemágak) - az első gazdaságra támaszkodva - dinamizálni tudta a nagypolitika és a pártelit érdekközvetítői által kevésbé preferált vidéki településeket163 (új lakások, közművek épültek).164

A falvak és kisvárosok megkapaszkodását, fejlődését elősegítette a helyi politikának a megyétől, illetve a központi hatalomtól való viszonylagos függetlenedése. A függetlenségnek, illetve kívülállásnak három típusát különíthetjük el.

1. Az első típusba azok a falvak tartoztak, amelyeknek - ma úgy mondanánk - volt idegenfogalmi vonzereje. Ide tartoztak azok a települések, amelyek területén több szocialista nagyvállalat, megyei pártszervezet vagy tanács nyaralója, üdülője sorakozott, s így az üdülőfalu tanácsa több közberuházást tudott kijárni.

2. A második típusba a „bejáró" települések sorolandók, amelyekbe a városlakó politikai és gazdasági vezetők költöztek ki, amint a párt legfelsőbb vezetése szemet hunyt a felett, hogy káderei személyes tulajdonú nyaralókat építsenek. A városi nyaralóövezetek megteltével a felső és középvezetők a városon kívüli térségekbe kezdtek kiköltözni, illetve oda nyaralót építeni.165 (Ekkor épültek meg a munkások „Kádár-villái" is.) A falusi, többnyire agglomerációs térségekben megjelent új helyi érdekérvényesítők, a „bejárók" megnövelték az új „szerepkörrel" gyarapodó települések esélyét a fejlesztési források versenyében.

3. A harmadik, már kései típus a „bebíró" települések, amelyek az agglomerációktól távolabb eső rurális térségekben voltak találhatók. A távoli és kicsiny falvakban megjelent egy-egy sajátos értelmiségi csoport, amely ha a helyi politika szereplőivel együtt tudott működni, akkor egy sajátos „újraélesztési" helyi programot indíthatott meg, amely nemritkán kisebb tájegységekre is jótékony hatással volt. A népi, falusi kultúra keresői, a nagyvárosi értelmiségiek egy-egy aprófalu „bebíróiként" inkább az 1980- as évek második felében jelentek meg.166

161 Kovách i. m. 1988, 232.

162 Szelényi i. m. 1990, 345-349.

163 Harcsa István-Kovách Imre-Szelényi Iván: A posztszocialista átalakulás a mezőgazdaságban és a falusi társadalomban. Szociológiai Szemle, 1994/3,15-43.

164 A másodikgazdaság és a rurális területek fejlődése közötti összefüggésekre Juhász Pál termelőszövetkezetvizsgálatai derítenek fényt a 1970-es évek elején.

165 A hetvenes és a kora nyolcvanas években mindenki számára tiltott volt két lakás birtoklása: vagy a tanácsi lakásbérleti jogát nem tarthatta fenn, ezért a második lakás nyaralónak épült.

166 Nagy Endre: A forradalom és tőke kora egy mai községben. In: Közelítések: szociológiai tanuimá-65