Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
II. Településpolitikánk és helyi érdekérvényesítés a 20. században - az önkormányzatiság és területpolitika egyhásra hatása Magyarországon
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon lésfejlesztés volt.142 Az 1970-es évek elejére megerősödött megyei szintű pártvezetés döntő befolyást szerzett a fejlesztési források felett.143 A 1968-as reformnak köszönhetően a tanácsi forrásallokációba ugyan a megyei pártvezetés nem szólhatott bele, de a „bruttó elv"144 segítségével a központi források szinte kizárólag a városok infrastruktúráját fejlesztették. 1973-ban, a reformellenes fordulat után a megyék befolyása tovább nőtt, aminek következtében a pártvezetés tovább emelte a nagyvárosok és Budapest lakásépítési előirányzatait. Az évtized közepén a teljes állami fejlesztés több mint 95%-át a városok és ezen belül is több mint háromnegyed részét Budapest és a megyeszékhelyek kapták.145 A falvakban is jelentős településfejlesztés indult meg, de ezeket nem támogatták állami alapok. A vidékfejlődés motorjai a megerősödő mezőgazdasági üzemek, téeszek voltak, amelyek nyeresége gyarapította a székhelytelepülések Községfejlesztési Alapjait (KOFA). A téeszek zöldforradalmának köszönhető, hogy Magyarországa keleti blokkon belül, egy viszonylag fejlett faluképet mutathatott Romániához vagy a Szovjetunióhoz képest. A redisztribució folyamatában a rezsimnek a fejlesztési források szétosztásának a „racionális" látszatát kellett fenntartania. A reciprocitás technikáit pedig takargatni illett az „össztársadalmi érdek" fennhangon hirdetett szólamaival. A hetvenes évek redisztribúciós politikája lényegében nem változtatott semmit az ötvenes évekhez viszonyítva, csak finomította a rendszer szereplőinek a módszereit.146 A reformpolitikáról, illetve annak területirányítási rendszeréről Szelényi Iván a következőket állapította meg. A növekvő infrastrukturális beruházások a város- és területgazdálkodási rendszer fejlődésének új szakaszát jelölték ki, ez reformokat igényelt a helyi kormányzati struktúrában is. A területirányítás feladata a redisztributív gazdaságban korábban az volt, hogy növelje a többletterméket, és biztosítsa annak főként termelő beruházások céljára való rendszeres elsajátítását. A hatvanas évek végétől változtak a hangsúlyok, alapvető jelentőségűvé vált az infrastrukturális fejlesztési eszközök elosztása a városi és területi rendszerben.147 Az ötvenes években a helyi tanácsoknak egyszerű volt a feladatuk, 142 A területfejlesztés a gazdaság és társadalom térbeli szerkezetének megváltoztatását célozta, a településfejlesztés pedig - a kormányzat aktív közreműködésével - a települések felzárkóztatását. 143 Vági i. m. 1991, 125-146. 144 A bruttó elv azt jelentette, hogy a lakáshoz kapcsolódott szinte minden más beruházás. Ezért ahol állami lakás épült, ott épült út, közmű, szociális ellátást szolgáló intézmény stb., ott ahol nem, ott nem épült semmi. 1971-1975 között az állami kommunális, szociális, infrastrukturális beruházások 90%-a a városokra koncentrálódott. 145 Illési, m. 1993, 43. 146 Bogár László: Kitörési kísérleteink. Budapest, 1989, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 178. 147 Szelényi Iván: Új osztály, állam, politika. Budapest, 1990, Európa, 585. 60
