Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon Másodikként a Habsburgok divide et impera politikája említhető, amely szembe állította a zsenge városi polgárság országgyűlési képviseletét a nemesi politikával, a nemesi vármegyével. Az udvar ezt 1848-ig tehette és tette; ezután a megye és a város a szembenállása értelmetlenné vált. A városok és megyék szembenállása 1848-ban a polgári törvények kihirdetésével jogilag megszűnt, a politikai viszonyok azonban de facto korántsem rendeződtek ilyen gyorsan. A város és a megye helyzete, az önkormányzat és a területpolitika azonban új alapokra helyeződött. Az 1848:16 te. értelmében a vármegye népképviseleti elven szerveződött újjá, amivel annak de jure rendi jellege megszűnt. A megyének ezután nem tagjai voltak, hanem lakói, mindenki beletartozott, aki az adott területen lakott. A megszűnt privilégiumok eredményeképpen a joghatóság minden jogi és természetes személyre kiterjedt. A megyék elveszítették követválasztási és követutasítási jogukat. Ezzel az országgyűlés többé már nem a vármegyék és városok, hanem az egész nemzet képviseleti szerve lett. Az országgyűlést ezután nem követek, hanem képviselők alkották, akik nem a megyét, hanem területi alapon az egész nemzetet, azaz annak minden lakóját képviselték.78 Nyugaton a városi, Magyarországon a megyei autonómia és önkormányzat eliminálódott, először a patrimoniális-bürokratikus államhatalmi rendszerben, majd viszonylag gyorsan kikristályosodott a modern polgári állam közigazgatási, jogi, politikai rendjében, de nem a rendi és helyi privilégiumok eklekticizmusában, hanem az állampolgári jogok univerzális formájában, amelyek hozzájárultak a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a szélesedő választójogra épülő választási rendszer és az egységesülő modern államigazgatás megteremtéséhez. Az 1848:23. te. - amely a szabad királyi városokat polgári alapokra helyezte - nem tudott jobbat tenni, mint azt, hogy a vármegyék hatásköri modelljét alkalmazta a városokra. Tette ezt úgy, hogy a tanácsot a megyei kisgyűlés, a városi közgyűlést a megyei közgyűlés hatáskörével ruházta fel. A törvény további terheltsége volt, hogy a városi jog kiépítése a szabad királyi városokra koncentrálódott, amelyek hálózata már évszázadok óta nem felelt meg az ország tényleges gazdasági és városszerkezetének. Több mezőváros gazdasági, piaci vonzáskörzete ugyanis jelentősebb volt, mint a fent említett királyi városok jó néhányáé.79 Az önkormányzatok végső rendezése a dualizmus korára maradt. Jellemző a magyar közjog szakaszos fejlődésére, hogy a városokról ekkor már külön törvény nem rendelkezett. Jogállásuk rendezése a köztörvény-hatóságokról szóló (1870:42. te.) törvényre maradt, amely a vármegye mellett szabályozta a törvényhatósági jogosítványokkal rendelkező városok jogállását is. E fontos jogosítványokkal immár több 78 79 40 Kajtári. m. 1992. Beluszky Pál: A polgárosodás törékeny váza. Tér és Társadalom, 1990/3-4,13-56.
