Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
I. Önkormányzatiság és területpolitika
L Önkormányzatiság és területpolitika vé váltak. A parlament a kormányzó szerepét is kezdte betölteni, míg korábban a kormányzott szerepe volt az övé, a képviseleti gyűlésnek pedig már nem az érdekkifejezés volt az egyedüli funkciója.51 A korszak közjogi fejlődése és politikai gyakorlata éppen hogy a plena pro testas fogalmának megfelelő képviselői magatartást és viszonyt erősítette a népi küldöttől elvárt függőséggel és instruálhatósággal szemben.52 Már a 17-18. századi angol politikai vitái és a korabeli közjogi értekezések53 elismerték, hogy egy-egy képviselőt egy-egy grófság vagy kerület választ, de hangsúlyozták, ha már megválasztották a követet, és a parlamentbe került, hivatalának gyakorlása során az egész nemzet javára kell munkálkodnia. Az 1791-es francia alkotmány is ezen a közjogi elven alapult: „a megyékben megválasztott képviselők nem az egyes megyék képviselői lesznek, hanem az egész nemzeté" és „semmiféle utasítás nem adható nekik". A képviselői intézmény függetlenségének fejlődése eredményezte tehát azt, hogy a választott képviselő elszakadt a területtől és a lokalitástól, s a nemzetgyűlés a nemzeti szuverenitás intézményévé vált, megvédve azt az uralkodóval, a kormánnyal s főként a modern államhatalom forrásával, a démosszal szemben is.54 Az ez idő alatt kifejlődő polgári társadalom már nem területi, illetve helyi érdekek mentén szerveződött, az érdekérvényesítés intézményei már nem a lokalitásban gyökereztek. A politikai cselekvés mozgásterét - a kapitalizálódás eredményeképpen - inkább a tőkéhez való viszony, a társadalmi osztályhoz való kötődés, a munkamegosztásból eredő társadalmi státus, a szakmai korporációkban elfoglalt helye határozta meg. A nemzeti szuverenitást megjelenítő képviselőség intézményében explicite megfogalmazódott az a vágy is, hogy az új demokrácia védje meg a társadalom egyik részét a másik igazságtalanságával szemben. Vagyis az a politikai törekvés került előtérbe, hogy a kisebb csoportok védelmet találjanak a nép többségi csoportjainak „basáskodásával" szemben. Aföderalista szerzői közül James Madison érvelésében vált ez a legérthetőbbé. A hatalommegosztás mellett szükséges a modern állam másik sarokköve, a képviseleti elv megváltoztatása is, amely olyan vezetők alkalmazását feltételezi, akik jobban tudják kormányozni a népet, mint ahogy a nép tudná önmagát.55 51 Fisichella, Domenico: A politikatudomány alapvonalai. Miskolc, 1994, IC(P) Holding Rt., 222-232. 52 Post, Gaines: Studies in Medieval Legal Thought, Princeton, 1964, Princeton University Press, 650. 53 Burke, Edmund: Töprengések a francia forradalomról. Budapest, 1990, Atlantisz, 400. 54 Mansfield, H. C. jr.: Modern and Mediavel Representation. In: Representation. Szerk. Pennock, J. R.-Chapman J. W. New York, 1968, Atherton Press. 55 Diamond, Martin: A föderalista. In: A politika filozófia története, II. Szerk. Strauss, Leo-Cropsey, Joseph. Budapest, 1994, Európa Könyvkiadó, 204-233. 31
