Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)

I. Önkormányzatiság és területpolitika

I. Önkormányzatiság és területpolitika

1.1.2. Az önkormányzat, mint a hatalommegosztás eszköze

A 18-19. században a hatalommegosztás elvi és pragmatikus dilemmájára a legkülönfélébb válaszok születtek. A 20. század polémiáiban és politikai gyakorlatában viszont a plurális hatalmi rendszerek körüli disputák emelkednek ki.

A hatalommegosztás kérdése folyamatosan napirenden volt a politikafilozófiában. A hatalommal való visszaélés, a szervezeti és személyi hatalomkoncentráció ellenében már Arisztotelész is megfogalmazta a törvényhozói-szabályzó, a végrehajtó-szervező és a bírói hatalom szétválasztását, a polite iát, azaz az alkotmányossági biztosítékokat.16

Továbbá Montesquieu hatalommegosztás-elmélete,17 valamint Madison és Hamilton alkotmányozó gyakorlata18 is kiemeli a filozófusok és az államférfiak fontos szerepét abban, hogy megtalálják az államhatalom társadalmi ellenőrzésének biztosítékait. Az államrendről gondolkodók különböző hatalmi modellekkel törekedtek a potenciális túlhatalom, az önkény elkerülésére attól függetlenül, hogy monarchista vagy republikánus államot álmodtak-e, illetve szántak az alattvalóknak, a polgároknak.

Eötvös József már a 19. század közepén rámutatott a hatalom társadalmi ellenőrzésének fontosságára. A politikai szabadság megóvásához az „államhatalom bizonyos térre szorítására" van szükség, de a hatalommegosztás nem azonos a korlátozott államhatalommal - hangsúlyozta. A hatalom társadalmi ellenőrzése a bíróságok feladata, az állam mindenhatósága elleni védőeszköz „korunkban [...] ugyanaz, amely századokon át szolgált oltalmául mindenféle korlátlan uralom ellen: tudniillik hogy a közösségnek, tartománynak s általában az államban levő szervezeteknek, melyek az egyént az állammal összefűzik, bizonyos kört adjanak önálló tevékenységére, s ez által az államhatalomnak gyakorlatilag szilárd határokat vessenek".19

Eötvös az „erős közösségek alkotása" mellett érvel, amelyek az egyesületekre, az egyesülési jogra és az egyéni szabadságra építhetők fel. Itt a hatalom ellenőrzésének, társadalmi meghatározottságának olyan kritériumáról van szó, amely később a pluralizmus keretei között merül fel újra.20

A modern polgári államhatalom sokrétűvé válásával együtt fölvetődött az állami feladatok megosztásának az igénye. A funkció- és hatalommegosztás a po-16 Arisztotelész: Politika. Budapest, 1984, Gondolat, 110.

17 Montesquieu, Charles-Louis: A törvények szelleméről. Bukarest, 1987, Kriterion Könyvkiadó, 321.

18 Hamilton, Alexander-Madison, James-Jay, John: Aföderalista. Budapest, 1998, Európa, 671.

19 Eötvös József: A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra, II. Budapest, 1981, Magyar Helikon Kiadó, 345.

20 Sári János: A hatalommegosztás. Budapest, 1995, Osiris, 95.

19