Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
A helyi önkormányzatok születése Magyarországon kerülhettek volna a két első alapelv által támasztott követelményekhez, azaz az országos kerületi központok egyszerre lettek volna elérhetőbbek és az országos kerületek - a népességet tekintve - arányosabbak. Az igazgatási területrendezés egységének, valamint az alsóbb és felsőbb szintek, területi egységek egymásba illeszthetőségének a követelménye lényegében ugyanazt a célt szolgálja. A harmadik alapelv arra törekedett, hogy a közérdekű szolgáltatások lehetőleg mindenütt a területi beosztás egy ugyanazon rendszerével dolgozzanak oly módon, hogy egy bizonyos településen élő lakóknak ugyanazon központba bejárva mindenféle ügyes-bajos dolga intézhető legyen. A negyedik alapelv azt szolgálta, hogy egy ugyanazon szervezet jogorvoslati és felügyeleti ügyei tartozzanak egy ugyanazon felsőbb központhoz.272 A harmadik és negyedik alapelv tovább bonyolítja a helyzetet, s erősíti azt a meggyőződést, hogy a területrendezés során elérendő új igazgatási rendet az örökölt megyerendszer kevésbé szolgálhatja, mint a tőle kisebb vagy nagyobb népességű térszerveződés. Az elérhető központok megtalálása és arányos területek kijelölése, valamint az igazgatás fentebb vázolt ésszerűsítése, amely mindenféleképpen átlépi és feltöri a régi megyerendszert - vajon szükségképpen életre hívja-e a regionális szinten az önkormányzat intézményét? Bibó e kérdésben szkeptikus, és megállapítja: „e pillanatban Magyarországon e méretnek megfelelő területek (országos kerület) mögött nem áll jelentős közösségi tudat, társadalmi kohézió vagy önkormányzati igény, s ilyen nagyságrendben a régi Magyarországon is csak egyes helyeken, pl. Erdélyben létezett. Nem volna értelme tehát az országos kerületen, mint egységen belül népképviseleti intézményt felállítani, választásokat tartani: a közösségi ellenőrzés hordozója egy ekkora egységen belül sokkal inkább lehetne a következő súlyponti egységben létező („nagymegye", illetve „kismegye") vagy kialakítható önkormányzati testületeknek valami kooperációja, együttes ülése vagy küldöttgyűlése. Ennek működése során derülne ki, hogy a kiemelt felsőfokú központok köré szerveződő országos kerületekben idővel kialakul-e jelentékenyebb közösségi tudat és közvélemény, ami minden önkormányzat előfeltétele."273 Bibó nem látta az országos kerületek (régiók) egységeiben az önkormányzatok megszerveződésének a lehetőségét mindaddig, amíg nincs az ott élőknek a szóban forgó regionális térhez fűződő, erős identitásuk. Az elemzésből kiderült, hogy az új országos kerületek fölállítása után a kialakuló új területrendszerbe a 272 Bibó István lényegében Hantos Gyula dolgozata alapján állítja fel e két utóbbi alapelvét. Lásd Hantos Gyula: A magyar közigazgatás területi alapjai. Budapest, 1931, Athenaeum. 273 Bibó István: Közigazgatási területrendezés és az 1971. évi településhálózat-fejlesztési koncepció. In: Válogatott tanulmányok, III. kötet. Magvető, 1986, Budapest, 161-162. 110
