Bódi Ferenc: A helyi önkormányzatok születése Magyarországon. Az önkormányzás kialakulása a modern korban és helyi önkormányzatok születése a rendszerváltás időszakában - RETÖRKI könyvek 45. (Lakitelek, 2020)
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet, a magyar önkormányzatiság antinómiái
III. Megye vagy régió - önkéntes kistérségi társulás vagy kijelölt vonzáskörzet... denkori kormánypárti erők keményen érvényesíthették a „status quo" elvét.240 A választási rendszernek köszönhetően a vármegyei notabilitás magáénak érezhette az „ezred éves múlt alkotását", és a törvényalkotókat is „ragaszkodás és kegyelet" fűzte a vármegyei status quóhoz, illetve mind azokhoz az előnyökhöz, amit a vármegye biztosított az uralkodó politikai erők számára. A választókerületeken nyugvó választási rendszer elavultsága, alulreprezentáltságot előidéző egyenlőtlensége s a vármegyerendszerhez való erős kötődése tovább fennmaradt a két háború közötti időszakban is. Az ország területén kialakult anakronisztikus területpolitikai formációk tulajdonképpen leképeződései voltak a társadalomban meglevő egyenlőtlenségeknek és instabilitásnak. Miután a helyi politika nélkülözte a helyi társadalom elfogadottságát és támogatását, mivel a hatalom csak egy szűk helyi réteg kezében volt, és csak az elszigetelt helyi elit érdekét szolgálta, a vidéki politika nem tudott teret nyerni az országos politika színterén. A nagypolitika nem tudta integrálni a lokális érdekeket, ezért az egész ország társadalma sem tudott integrálódni olyan mértékben, hogy abban egészséges és tartós területpolitikai formációk megújuljanak, illetve kifejlődjenek. A társadalom szociális felemelkedése és a politika demokratizálása nélkül az ország területpolitikája ezért maradt túlzottan centralizált és egyben anarchikus. A kormányzat többszöri sikertelen reformkísérlet után kormánybiztosként Magyary Zoltánt bízta meg a közigazgatás egyszerűsítésének előkészítésével, aki már akkor a modern közigazgatásszervezés-elmélet nemzetközi tekintélye volt. Magyary célul tűzte ki, hogy ésszerű tudományos számításokkal alapozza meg a területi beosztás kijelölését, a vármegyék és járások határainak kiigazítását, a községek szervezeti rendjének vizsgálatát, a tanyai igazgatás megfelelő rendsze-240 A status quo-hatás lényege: a hagyományos kerületi beosztások nem követik a demográfiai eseményeket, ebből eredően a mandátumok és szavazatok aránytalanokká válnak. Például Erdély és a Felvidék népességszáma megegyezett a korabeli Alföldével, utóbbi mégis 42 képviselővel kevesebbet tudott a 413 tagú Tisztelt Házba juttatni a 19. század végén. A status quo fenntartásában mindig az uralkodó politikai erők, pártok érdekeltek. Ha az inkább ellenzéki beállítottságú alföldi városok és falvak több választókerületet, illetve mandátum-helyet kaptak volna, mivel nagyobb ütemben nőtt a népességük, mint az említett országrészek népessége, akkor több Kossuth-pártit küldhették volna a parlamentbe. Ez viszont elbizonytalaníthatta volna a korabeli kormánypárt kényelmes többségét. A status quo-hatás által kedvezményezett pártok nem kívánták módosítani a számukra kedvező választókerületi határokat, és nem igyekeztek a választók számához arányosítani a mandátumok számát. Ezzel a manipulációval alulreprezentálttá tették az ellenzéki pártokat, azaz a mandátumok száma nem fejezte ki a megszerzett voksok arányát. Nemzetközi kitekintést kaphatunk a status quo hatásról; Fisichella, Domenico: A politikatudomány alapvonalai. Miskolc, 1994, IC(P) Holding Rt., 210-221. Az 1945 előtti választások eredményeiről és választójogi hátteréről pedig lásd Ruszkai Miklós: Az 1945 előtti magyar választások statisztikája. Történeti Statisztikai Közlemények, 1959/1 -2,11 -57. 99
